Mikor pipacsszirmot érlel
a szép májusi nyár,
és virgonc széllel
táncol a virágzó határ,
választok magamnak
egy titkos fekhelyet,
amit egyedül, csak
én, csak én ismerhetek.
Ott lefekszem a fűben,
és arra gondolok,
ébren vagyok-e vagy
éppen álmodok,
hisz minden
lépésnyomom virágoktól ékes,
akárhová érek,
akárhová nézek.
Ámulattal bámulom a
csupa-csuda tájat,
s árván hullt
könnyeimre rávetül a bánat,
mert új színt ragyog
fel néhány régi emlék,
mely köddé vált a
múlttal, akárcsak az érzés.
Mégis-mégis boldog
lesz minden pillanat,
ami szívemből s
lelkemből ki és felszakadt,
mert az emléknek elég
néhány gyengéd szó,
mit papírra vetett
egy bohó álmodó.
Vers:Kun Magdolna
Nagyon szép:) Köszönöm az élményt! Ölellek!
VálaszTörlésKöszönöm Drága Mariann!
VálaszTörlésSzeretettel gondolok rád.
Ölellek.Magdi
Nice video!
VálaszTörlésThanks:)
VálaszTörlés