Apák

Az apák is hősök, az élet hősei,

kiknek gyermekeik mosolya szívük kincsei,

melyek beragyogják előttük azt a sors utat,

hol bátorsággal, kitartással által haladnak.

Az ő szívükben is van érző szeretet,

mivel egy életen át védelmezik gyermekeiket,

hiszen akármerre járnak, bárhová is mennek,

gyermekeikért meghalni is mernek.

Szeressük hát őket, addig, amíg lehet,

mert eljön az nap, mikor már nem védelmeznek,

és nem ölelnek át, nem szidnak meg minket,

mert a Jóistenhez ők is túl közel kerülnek.

Kun Magdolna

Esküvőre

Hűségetek legyen szíveitek kulcsa,

mely egy boldog párkapcsolat mesés útját nyitja,

azon utat, hol az álmok mind valóra válnak,

hisz a szerelem hint rájuk bűbájos csodákat.

Kitartástok legyen az-az erős kötelék,

mit emberi kéz soha nem szakíthat szét,

mert az a szilárd kitartás, amit majd szíveitek véd,

oldhatatlan gúzsba köti a hűség erejét.

Kun Magdolna

Elárvult szívek

Sok-sok ember vérzik el a magány szülte csendben,

mert egy sincs olyan, ki lázadhatna  írott sorsa ellen,

még akkor sem, ha szemeik könnyeiktől rebben,

eszükbe jutván, hogy egykor párban éltek ketten.

Sok-sok ember bús szívében gyász és bánat ül,

s végtelen fájdalom, mely sohasem enyhül,

hiszen az ő életük többé már nem lehet egész,

mert jövőjüket, álmaikkal szilánkra törték.

Mennyi elárvult szív van föld mélybe temetve,

s mennyi kihullt könny az, mi helyet kap mellette,

mert az eltemetett szíveknek sincsen maradásuk,

míg maguk mellett nem tudják földön hagyott társuk.

Kun Magdolna

  

Anyai kérés

Óvd és vigyázd, Istenem, gyermekeimet,

könnyítsd meg vállaikon az élet-terheket,

s ha netán csüggednének, nyújtsd ki kezedet,

töröld le arcukról a ráfolyt könnyeket.

Mert egy napon én már nem tehetem meg,

hogy szíveikbe reményt, és hitet leheljek,

hisz ha lejár életidőm, búcsút kell majd venni,

s akkor nem tudom útjukat többé egyengetni.

Anyai lelkem majd megnyugvást kaphat,

ha tudom, karjaid lesznek azok a védelmi falak,

melyeket sosem törhet át  a földi gonoszság,

mert törhetetlensége a halhatatlanság.

Kun Magdolna

Szivárvány szívek

Ne vágyj arra. hogy gazdagnak szüless,

s hogy mindent mit szeretnél pénzért megvehess,

mert a gazdagságnak egyszer úgyis vége lesz,

hisz odaát már ezen, dolgok semmit sem érnek.

Így hát a szívekben keresd az igaz kincseket,

mert azokban vannak azok a csöppnyi ékszerek,

melyeknek ragyogó fényük majd ezer színben reszket,

mikor a Jóisten kezében megpihen a lelked.

Kun Magdolna

Eltékozolt évek

Sorsidőnkből annyi évet eltékozolunk,

mert a boldogságot keressük, az után futunk.

Így a nagy keresés közben nem figyelünk arra,

hogy minden múló perc az életünk rabolja.

Mikor rádöbbenünk mennyi időt elvesztegettünk,

megtört emberekként fájva könnyezünk,

hisz tudjuk, visszahozni többé már sohasem lehet

azokat az elfecsérelt, eltékozolt kérész éveket.

Mindennap egy újabb nap, s abban kell meglelni

azokat a perceket, mikben boldog lehet lenni,

mert arra kell gondolnunk, hogy ma még itt vagyunk,

de holnap talán más felé visz csillagvonatunk.

Kun Magdolna

Unokáimnak

Az én nagymamám is úgy szeretett engem,

mint ahogy én, szeretlek  téged drága kicsi kincsem,

hisz áldott karja oly féltéssel, gyengédséggel védett,

hogy sosem mert bántani ez a kíméletlen élet.

Amíg az Ő karjai ölelt és oltalmazott engem,

mindig győztes voltam a gonoszsággal szemben,

mert az a nagy-nagy szeretet mely jó szívéből áradt,

sosem engedte meg, hogy a bánat útján járjak.

Tudod, ő már fentről vigyáz, fentről óv meg engem,

hogy hátralévő életem nyugalommal teljen,

s hogy legyen időm elmesélni mindennap neked,

milyen az a nagymama szív, mely halálig szeret.   

Kun Magdolna