Felnőttél, fiam

Elmúlt sok-sok év, s te felnőttél, fiam,

gyermekarcod szépsége is már a múltban van,

akárcsak boldog nevetésed, s azok a bűbájos mesék,

melyeknek anyád mesélte el szívtörténetét.

Elfutott az idő, de nekem mindig az maradsz,

akivel álomként éltem meg a mindennapokat,

 s akit királyfiként  emeltem arra a mesebeli trónra,

mely a szeretetnek volt ékes szószólója.  

Tudod, bárhogyan futnak is a napok és az évek,

én ugyanolyan hűséggel kísérem a lépted,

s majdan ugyanúgy vigyázom felnőtt rezdülésed,

mint mikor létem árán vívtam életharcot érted.  

Kun Magdolna

Nagyon boldog névnapot kívánok!

Anya

Gyönyörű szerelem

Nincs olyan szerelem, mely sírig tartana,

mert az idő egyszer úgyis  sebet üt rajta,

oly mély sebet, mit nem lehet meggyógyítani,

akkor sem ha beforrnak vérző nyomai.

De mégis ettől gyönyörű, ettől olyan szép,

hisz a szerelem egy Istenáldott égi ajándék,

mely idelenn és odafenn is büszkén hirdeti,

csak tiszta szívvel lehet hűen szeretni.

Kun Magdolna 

Ami parázsként maradt

Egy lélekké forrtunk, egy szívvé váltunk,

mikor még közös volt életútirányunk,

s mikor még bizalmunk töretlenné tette

azt a mély érzést, mit ketten írtunk versbe.

Egy dallamot zsongott az ősz, tél, s a nyár,

egy lépés volt tőlünk a csillagos határ,

mert tudtuk, míg szeretünk, nem lesz akadály,

mely a szerelem érzésének útját állhatná.

De valahogy mégiscsak kétfelé szakadt

az egymáshoz fűződő érzelemtudat.

Így ma már különváltan könnyezzük el azt,

ami a szívben, s lélekben parázsként maradt.

Kun Magdolna

Maradj hű a percekhez

Maradj hű csillagom minden boldog perchez,

amit a nagymami karjaiban tölthetsz,

mert e veled töltött pillanatok lesznek egykoron,

szirmot bontó virágkelyhek porsír hantomon.

Úgy gondolj majd rám, ahogy én gondoltam rád,

mikor arcomhoz szorítottam kicsi arcocskád,

s mikor ölemben ringattalak piciny kezed fogva,

hogy érezd azt a szorítást, mely életedet óvja.  

Nekem is volt nagymamám, ki szeretett és védett,

ki szép meséket mesélt, mikor hold-sütötte éj lett,

s ki úgy vigyázott rám, mint önnön életére,

melynek egyedül én voltam  hite, reménysége.

Hát ezért őrizd csillagom azokat a boldog perceket,

melyeket kiszabott időmben mellettem tölthetsz,

mert túl gyorsan szaladnak az évek és a napok,

így becsülni kell minden adott pillanatot.

Kun Magdolna

Én szerettelek

Hazudnék, ha azt mondanám nem szerettelek,

hogy nem hullattam érted titkon könnyeket,

s hogy nem gyötört a kín, mikor máshol kerested

azt a szerelmet, mit bennem sosem leltél meg.

Hazudnék, ha azt mondanám nem sebeztél meg

azokkal a szavakkal, melyek tűzként égettek,

s amik gyilkos tőrként szúrtak, késpengeként vágtak,

érted dobbant szívemben éles barázdákat.  

Hazudnék, ha azt mondanám, könnyen megyek el,

s hogy nem kötök majd hűséget emlékeinkkel,

hiszen te is tudod, minden hozzád hajló lábnyom,

remény-tavaszt fakaszt reád gondoláskor.

Nem haragszom rád, hisz te mindig úgy maradsz

tudatomban, szívemben, mint az boldog pillanat,

mely elhitette velem, hogy az igaz szerelem

bennem akkor is él majd, ha már nem leszel velem.   

Kun Magdolna

Rekviem egy kutyáért

Most már égi mezőn kergeted a színes pillangókat,

és játszva tarolod le a felhőhegyeket,

mert nincs oly akadály, mely meggátolhatná,

hogy ne repítse pillelelked a színes képzelet.

Most már szabad vagy, szállhatsz, mint a madár,

melynek gyors suhanása meg-megrengeti

azt a végtelenbe nyújtózkodó csillagközi teret,

melynek  legapróbb szegletét is fényár tölti ki.

Most már derűsen nézheted azt a szivárványvilágot,

ahol az Isteni szeretet féltőn körbevesz,

hogy enyhítse benned is az a szívet gyötrő hiányt,

mit hátrahagytál azoknak, kik érted könnyeznek.

Kun Magdolna

Ég veled drága Rozika!

Voltak, s lesznek

Mindig lesznek olyanok, kik elfojtják majd benned

halhatatlannak vélt lángoló szerelmed,

hogy megsebezzék szíved, megsebezzék lelked,

s magát az érzést is, melyből igaz hited merted.

Mindig lesznek olyanok, kik megaláznak téged,

s észre sem veszik kínod, szenvedésed,

amely óránként könnyeztet, s percenként fájja

azt a hűvös ridegséget, mi büszkeséged bántja.

Mindig lesznek olyanok, kik egy másik útra lépnek,

ahol gondolkodás nélkül elfelednek téged,

 s úgy tesznek majd, mintha sosem lettél volna

árnyékkal telt világuknak napfény hordozója.

Kun Magdolna