A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2017. január 22., vasárnap

A szív emlékkönyvébe


Ma még ölelhetlek titeket, és mosolyoghatok,
mikor arcomhoz simul kicsi arcotok,
s mikor kezecskétek selymessége megérintheti
lelkem azon mélységét, mit nem láthat senki.

De egy napon talán én sem leszek más,
csak egy halványuló csillag, mely égi fényt bocsát
megdobbanó szíveteknek azon részébe,
ahol még felparázslik néha létem  emléke.


Kun Magdolna  

Őrizem az álmotok


Őrizem az álmotok, addig, amíg élek,
amíg erőm lesz legyőzni a földi nehézséget,
amíg lábam járni tud, tudatom is épp lesz,
s amíg ad az Isten nékem kellő egészséget.

Mert én az utolsó sóhajig veletek leszek,
s kitartással vigyázom minden léptetek,
hisz nekem ti vagytok azok a fényes ékkövek,
melyek szememben könnyként tündökölhetnek.


Kun Magdolna

Búcsúzni kell


Búcsúzni kell, búcsúzni muszáj,
ha a szív a másik szívtől mérföldekre jár,
ha ugyanaz az út kétfelé szakadt,
s por lepte be már a lépésnyomokat.

Búcsúzni kell, ha nincsen bennünk már
télben megtermő nyári napsugár,
s ha szó sincs többé, mely megértetné azt,
miért terem könnyet pár mesés pillanat.


Kun Magdolna

2017. január 21., szombat

Tiszta szívvel


Tiszta szívvel szerettem, mint annyian mások,
még sem kerültek el a könnyes  csalódások,
hiába hittem azt,  hogy én sosem lehetek
olyan szerelmi áldozat, kit összetörhetnek.

De most már megtanultam, ki szívéből szeret,
az a szerelem terén csak fájdalmat nyerhet,
mert senki nem lesz olyan, ki méltányolja azt,
hogy te ezért a szép érzésért az életed adtad.


Kun Magdolna

Boldogság


Kicsi Valentino a szüleivel.

2017. január 16., hétfő

A Jóisten velem volt


Sok kudarc ért már, és sokat szenvedtem,
ebben a könnyekkel teli nehéz életben,
de a Jóisten velem volt, így  bárhogy megtörtem,
maradt annyi erőm, mellyel a sorsot legyőztem.

S lám a sorsom most már megbékélt velem,
nem késztet sírásra sem az éji csendekben,
mert ő is rájött arra, hogy kit a Jóisten szeret,
azt legyőzötté tenni soha sem lehet.

Már nem téphet ízekre az idő foga sem,
mert amire vágytam azt mind-mind megleltem,
hisz gyermekeim, unokáim lépik majd tovább,
szívükben hagyott emlékem nyomát.


Kun Magdolna

Valentino