A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2017. március 24., péntek

Csak játszottuk


Azt játszottuk sokáig, hogy erősek vagyunk,
s hogy  majd egymás nélkül is útnak indulunk
arra, hol csak boldogság és öröm lakozik,
s ahol szív a szívvel nem vitatkozik.

Azt játszottuk, minket nem kísért magány,
hisz mindig lesz olyan ki majd mellénk áll.
Ám a napok múlásával rádöbbentünk arra,
az egymásnélküliség létünk legnagyobb kudarca.

Mert hiába játsszuk azt, hogy erősek vagyunk,
ha lelki megnyugvásért egymáshoz futunk,
s ha egymásban leljük meg azt a régi boldogságot,
 mely belőlünk lobbant fényes tüzű lángot.


Kun Magdolna

2017. március 22., szerda

Régi tavaszunk


Még könnybe lábad szemünk, ha régi tavaszunk
sápadó emlékére új színt álmodunk.
Színt amely átragyogja azokat a boldog éveket,
melyek tovatűnő időinkben értelmet nyertek.

Még felzokog szívünk is, ha egy szélbe kócolt dal,
csillagfényes nyarainkra porfelhőt kavar,
porfelhőt, mely eltakarja az eget, földet,napot,
s mindazt, amit büszke énünk örökségül hagyott.

Még álmatlanul telnek azok a hosszú éjszakák,
melyekben filmként pereg le a fájó elválás,
s az a tudat, hogy bármennyire szeretjük egymást,
múltunkra a jelen már nem hoz feloldást.


Kun Magdolna

2017. március 17., péntek

Vidd emlékül


Vidd emlékül hangom szelíd csengését,
hisz annak dallama dúdol ütemet
ott is, ahol határtalan a köztünk lévő csend,
s ott is ahol könny némítja a  szép beszédeket.

Vidd emlékül érintésem lágy selymességét,
hisz az ragyogta szívedbe az éj csillagzatát,
mikor önfeledten szárnyaltunk égen-földön át,
hirdetve mennyire szeretjük egymást.

Vidd emlékül emlékeim, mert azok vigyázzák
alkonyati szerelmünk  vad ifjúságát,
s azt a boldogító érzést, mely olyan csodás volt,
mint az a perc mi először karodba sodort.

Kun Magdolna

2017. március 15., szerda

Hagylak elmenni


Hagylak elmenni, hisz nincs már semmi sem,
amiből szikrát lobbanthatna ez a szunnyadt szerelem.
S ami tűzként hevíthetne, mikor a könnykristályos tél
új tavaszról, új nyárról többé nem mesél.  

Hagylak téged elmenni, akkor is, ha érzem
magamra maradok ezen a nagy földkerekségen,
hisz tudom, mindaddig, míg élek én bánni fogom azt,
hogy szabad utat nyitottam boldogságomnak.

Hagylak téged elmenni, mert csak ekképp válthatod
megtörtént valóságra régi álmodat,
s csak így maradhatsz az, kit nem szorít'nak láncok,
láncok, melyek szemei hűségből virágzott.


Kun Magdolna 

2017. március 14., kedd

Az élet alkonyán


Jó lenne visszaadni minden fájdalmat,
amit magamba fojtottam, hogy meg ne bántsalak,
de ahhoz ki kellene cserélni szívem és a lelkem,
hogy meghaljon az érzés, mi  szárnyra kapott bennem.

Mert minden olyan érzés, mit szívem, lelkem őriz,
immár örökjogot nyert időtlen időkig,
ezért én megbántani, megsérteni sohasem tudnám
azt akiben hinni mertem az élet alkonyán.


Kun Magdolna

2017. március 12., vasárnap

Kik szerettek


Kik tanították,  megmutatták mi a szeretet,
azok már mind-mind  az égbe költöztek.
Onnan ragyogják rám az éj csillagporát,
s onnan kívánnak szép jóéjszakát.

Kik önzetlenül szerettek, már fentről suttogják
gyermekéveimnek altatódalát,
és fentről hullatják rám azokat a hiánykönnyeket,
melyek szívemben ütnek koporsószeget.

Kik kézen fogva vezettek és vigyáztak reám,
már fényként tündökölnek az égi lajtorján,
fényként, hogy majd beragyogják azon utamat,
mely mellettük lel végső, örök nyugalmat.


Kun Magdolna

2017. március 11., szombat

Még hiszem


Néha kitör belőlem a mélyre rejtett bánat,
s olyankor úgy fáj az, hogy minden elveszett,
minden, amit védtem, s mit kincsként őriztem,
hogy végnapjaim fényben tündököljenek.

Néha még feldereng a múltból néhány óra,
mely felidézi, kiszínezi a boldog perceket,
azon perceket, melyeket nem másíthat meg
sem a múló idő, sem az, hogy vége lett.

Néha még hiszem, hogy a veled töltött évek
emlékezetemben is oly szépek lesznek,
mint azok a feledhetetlen tűzben fogant csókok,
melyek alkonyatidőmben vágyat keltettek.