A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2017. október 16., hétfő

Ahogy múlik az idő


Ahogy az idő múlik, szívemnek is könnyebb,
visszafojtani a kitörni kész könnyet,
s úgy tenni mintha sosem élte volna át
a csalódás érzésének kínzó fájdalmát.

Ahogy az idő múlik, én is erősebbé válok,
már nem gyengülök el, ha megbántanak mások,
s nem alázkodom meg, mikor elhitetik azt,
hogy bennem van a bűn, és a kárhozat.

Ahogy telnek a napok, a hónapok és évek,
értékesebbé lesz számomra az élet,
hiszen minden olyan perc és óra mely sírással telik,
értelmetlenül a semmibe veszik.

Kun Magdolna


2017. október 12., csütörtök

Őszi szendergés


Amerre lépek őszlevelek hullnak,
avarnyomba érve lassan elalusznak,
akár csak az ember, mikor múló életét
már nem szépíti többé tavaszébredés. 

Hulljatok levelek egymásután sorba,
egymást érintve, mélyen összeforrva,
hogy édes téli álmotok ne könnyeztesse,
otthont adó ágaitok hiány keserve.


Kun Magdolna

2017. október 11., szerda

Ilyen az élet


Az élet sokunkat megbánt, sokunkat megsebez,
hisz elragadja mellőlünk szeretteinket,
s elveszi mindazokat kik egykor körülragyogták
a csillagtalan éjbe olvadt  sötét éjszakát.

A élet senkit nem védelmez, senki nem kímél,
nekünk kell megküzdeni azért a sok-sok mindenért,
ami fájdalmunkat enyhíti és lelkünk gyógyítja,
mikor gyönge vállunk nehéz teher kősúlya nyomja. 

De bármily mélyen megsebez bennünket az élet,
mindig lelünk oltalmat, és annyi védettséget,
amely talán elég arra, hogy minden földi akadályt
sérülés mentesen léphessünk majd át.


Kun Magdolna

2017. október 9., hétfő

Legenda


Sosem tudtam megköszönni drága nagyapám,
hogy felneveltél, óvtál, vigyáztál reám,
s hogy oly becsben tartottál, mintha én lettem volna
életednek, sorsodnak irányítója.

Így most az ég felé tekintve elmondom neked,
minden szívedből áradó érzés, szeretet,
szívembe lelt otthont, amit majd tovább adhatok
azoknak kik megőrzik halhatatlanságod.

Mert te halhatatlan lettél drága nagyapám,
hisz nem halványult emléked az idők folyamán.
Számomra ma is te vagy, az a nagy-nagy legenda,
akiről történelmet írt  a múlt aranykora.  


Kun Magdolna

2017. október 8., vasárnap

Mikor már nincs hová menni


Ha majd jó anyánk és jó apánk is messzi útra kél,
s régi házunk, otthonunk is csak emlékünkben él,
könnyes szemmel nézünk fel a csillag teli égre,
s ott kutatjuk nyomát  annak, ki lépteink kísérte.

Mert mikor már nincs otthon hová haza lehet menni,
s nincsenek meg azok sem, kik hűn tudtak szeretni,
elveszett árvák leszünk, kik többé nem lelik helyük,
mert bármerre visz útjuk, nem lesz életük.

Ha majd elveszítjük azokat kiket nagyon szerettünk,
magunkba zárkózunk, némán szenvedünk,
hisz fájdalmunkat, mit a szívünk érez, nem értheti más,
csak az ki  már elvesztette anyját és apját.

Kun Magdolna


2017. október 7., szombat

Ha szíved hazahúz


Ha szíved hazahúz régi otthonodba,
hát fuss gyorsan, semmi ne tántorítson vissza,
mert  szíved az, melynek áldott dobbanása,
életet és reményt visz a jó szülői házba.

Ha érző lelked vágyja, anyád, szép szavát,
 s ha még magadénak vallod apád oltalmát,
akkor ne tétovázz, indulj, mert minden perc számít,
hisz lehet. hogy a holnap már tőlük elszakít.

 Ezért hát ne sajnáld az időt, és ne sajnáld a pénzt,
mert nem számítnak már, ha az élet véget ért,
hisz ha nem lesz otthonod, és nem lesz szülőházad,
előbb-utóbb megöl a hiány és a bánat.

Kun Magdolna

Gyönyörűséges kicsi Dorkám