Ha megértenénk mind

 

Ha összefognánk mind, együtt könnyebb lenne.

Nem válna valóra mások gonosz terve,

mert győzne az igazság, győzne a szeretet,

ami a megpróbáltatásban életet menthet.

 

Ha a félelemmel megbírnánk mind-mind küzdeni,

bátorságunk sem kellene elveszíteni,

így lehetetlen lenne, hogy legyőzzenek minket,

azok akik majd az életünkre törnek.

 

Ha megértenénk mind, hogy nagy bajban leszünk,

ha gyermekeink jövőjéért nem cselekedünk.

Hiszen ha nem cselekedünk, vesztesek leszünk,

és már esély sem lesz arra, hogy túlélők legyünk.

 

Ha még sem sikerülne, hogy összefogjunk mind,

és azt mondjuk elég volt, több hazugság nincs,

akkor nem csak szabadságunk kerül majd veszélybe,

ha nem túlélésünk is, aminek lett volna esélye.

 

Kun Magdolna

 

Az igazi érték

Az igazi érték

 

Drága gyermekem, ami számodra ma értéktelen kacat,

az holnapra talán a legszebb emlék marad,

azon boldog időkből majd, mikor még élt, anyád, apád,

s mikor még menedéked volt a jó szülői ház.

 

Minden, ami ma még neked, csak egy kidobandó dolog,

talán az lesz holnap, amitől a vigasztalást kapod,

mikor rájössz, hogy nincsenek már azok, akik életed,

legnagyobb részében veled lehettek.

 

Tudod az ember nagyon sokszor nem veszi azt észre,

hogy valójában minek is van igazi értéke,

hiszen mindaz, mit ma értéknek vél, lehet holnap már,

megunt játékként kidobásra vár.

 

Amit pedig úgy vél, hogy számára semmit sem jelent,

az lesz talán holnap, ami örömöt teremt,

mert abban fogja megtalálni azt a múlhatatlan szépet,

amit szülei ajándékként adtak, addig, amíg éltek.

 

Vigyázz hát gyermekem, azokra a filléres emlékekre is,

melyekben mi leltük meg az élet boldog perceit,

mert hidd el, ami egyszer számunkra sokat jelentett,

az a Te számodra is, éppen olyan értékes lehet.

 

Kun Magdolna

Akit, Isten, nagyon szeretett

Az élet nem volt hozzád kegyes, de, Isten, szeretett,

azért is, mert örömödet benne lelted meg,

hiszen, Ő volt a Te, védelmeződ, az égi vigyázód,

s még a reményt adó fény is, mikor sorsod letarolt.

 

Sokat tűrtél, szenvedtél, de nem győzött le semmi,

mert kitartásod nem tudták sohasem elvenni,

még akkor sem, ha fejed felett felhők tornyosultak,

és akkor sem, ha könnyeid, arcodra csordultak.

 

Jóemberként éltél, Mama, és jóemberként haltál.

Nekem példaképem voltál, s példakép maradtál,

mert Te, drága nagymamám, nem magadért éltél,

ha nem a szeretett családért, kit halálodig védtél.

 

Én is arra törekedem, hogy olyan legyek, mint Te,

aki sorsának nehéz súlyát kitartóan vitte,

aki sohasem panaszkodott, és sohasem volt mérges,

mert tudta, így volt számára megírva az élet.

 

Hiányzol drága nagymamám. Bár sok év eltelt már,

hogy egy hideg téli napon messze utaztál,

de tudod, csodás lényed számomra olyan eleven,

mintha  ma is éppúgy itt lennél, élőn, mellettem.

 

Kun Magdolna

Ha elsodor az élet

Ha majd a jó szülői háztól elsodor az élet,

és külön válván tőle a magad útját léped,

jusson eszedbe, az a ház mindig visszavár,

hogy az ott maradt emlékekben vigaszra találj.

 

Vigaszt találj, akkor, ha már senki sem maradt,

aki örülne majd annak, hogy hazalátogatsz,

aki mosollyal fogadna, aki ajtót nyitna néked,

aki könnyes szemekkel ölelne át téged.

 

Az a jó szülői ház, ahol gyermekkorod, élted,

megőriz majd neked minden szép emléket,

hiszen a házban lévő tárgyak, a bútordarabok,

mind-mind arról tanúskodnak, hogy egykor éltek ott.

 

Ott éltek mindazok, kiknek Te voltál a minden,

a levegő, az élet, egy fényt sugárzó gyöngyszem,

amely beragyogta életüket, addig a napig,

amíg a sors kacskaringós útja más felé nem vitt.

 

Amikor úgy érzed, körülötted összeomlik minden,

és mindennapjaidban egy percnyi öröm sincsen,

emlékezz újra, emlékezz a múltra, és máris érzed azt,

hogy akik igazán szerettek, azok melletted vannak.

 

Kun Magdolna

Mikor még éltél

Mikor még éltél, anyám, könnyebb volt a terhem,

és a rám hárult gondokat is jobban elviseltem,

mert biztos voltam abban, Te soha nem hagynád,

hogy árthasson nekem ez a kegyetlen világ.

 

Mikor még éltél anyám, egyszerűbb volt minden.

Az sem volt probléma, ha néha elgyengültem,

mert Te, újfent erőt adtál és bátorítottál,

minden hazaindulásnál és búcsúzkodásnál.

 

Mikor még éltél, anyám, és Én, hazamentem,

a legnagyobb bánatra is vigasztalást nyertem,

mert olyan szeretettel öleltél meg engem,

hogy azonnal elmúltak a rosszérzések bennem.

 

Most, hogy már e világból messze költöztél,

és reményem sem maradt, hogy visszajöhessél,

egyedül kell túlélnem az élet adta rosszat,

és azt is, hogy már nincs, ki segítséget adhat.

 

Kun Magdolna

Emlékezzetek