A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2019. augusztus 17., szombat

A kenyér



A mi királyi étkünk a zsíros kenyér volt,
amit minden éhes száj jó ízűn majszolt,
hisz attól kaptunk erőre mikor éreztük,
hogy jóllakottságunkat elveszítettük.

Az a kenyér más volt, mint a mostani,
mert arra mindig áldást hintett nálunk valaki,
valaki, aki tudta, hogy mily nagy érték az,
ha az ember a szegénységben búzát arathat.

Mert amíg búza terem, kenyér is akad,
így minden napra juthat pár betevő falat,
ami épp elég ahhoz, hogy becsüljük majd azt,
ha asztalunkon gőzölöghet a jó kenyér illat.

Kun Magdolna

2019. augusztus 15., csütörtök

Drága Unokám


Köszönöm a Jóistennek, drága unokám,
hogy gondja van még rám így az élet alkonyán,
és megengedi azt, hogy fáradt szívem, lelkem,
csöppnyi lényed által új előre leljen.

Az elmúlt évtizedek, évhosszak alatt,
úgy sodort az élet, mint a tengeráradat,
melynek felbőszült hulláma akként sebzett meg,
hogy kínomban elsírtam minden könnyemet.

De most már boldog vagyok, nem fáj semmi sem,
mert tudom, mindaddig, míg te itt leszel velem,
ezen boldog, szép érzésen nem változtat semmi,
hisz el nem múló gyönyör nagymamának lenni.

Kun Magdolna

2019. augusztus 11., vasárnap

Öleld át a nagymamád


Ha megsebzett életed könnyekért kiált,
s arcodon a fájdalom kínja hasít át,
végy erőt magadon, ne tégy semmi mást,
csak öleld magadhoz drága nagymamád.

Mert nagymamádnak szíve dobbanása,
ráébreszt majd téged arra a rideg valóságra,
hogy az élet nem kímél, sokszor lépre csal,
de nem győzhet le addig, míg átölel két kar.

Ez a két kar hidd el, hogy védeni fog téged,
akárhogy is megbánt ez a kíméletlen élet,
mert a te nagymamád sosem hagyja azt,
hogy unokája szeméből könnyek hulljanak.

Így amíg ereje lesz, amíg küzdhet érted,
öleld csak őt bátran, hisz addig nem kell félned,
míg karjának biztonsága otthonodnak fészke,
mert az nem csalja szíved sosem kelepcébe.

Kun Magdolna
.

Vasárnap van


Vasárnap van, s ilyenkor arra gondolok,
hová tűnt az idő, azok  a boldog, szép napok,
mikor még hihettem, hogy bármi történhet,
nem lesz addig baj, míg anyám védelmez.

Hisz a legnagyobb biztonságot mindig az adja,
ki úgy vigyázza életünket mintha sajátja volna,
s úgy kíséri lépteink, hogy az mindig meglelje
azt az utat mely rózsát hint majd lábunk elibe.

Vasárnap van, és én csendben könnyezem,
anyámat siratom, ki már nem lehet velem,
ki már nem vigyázza életemet, sem azon utamat,
hol a hervadt rózsák tövisei szívembe marnak.

Kun Magdolna

2019. augusztus 9., péntek

Mesék királylánya


Legyél te a boldog mesék kicsi királylánya,
kinek mosolyrózsák hullnak léptei nyomába,
s kinek fénylő két szemében a kicsorduló könny,
úgy tündöklik fel, mint az igazgyöngy.

Legyél te a szeretetnek angyalarcú lénye,
ki jóságot áraszt az emberek szívébe,
és mindig ott segít ahol a remény veszve van,
ahol a hittel bíró szó is áldásban fogan.

Csak szíved vezessen bármerre is mész,
akármerre indulsz, bárhová is érsz,
mert tudd, ha szíved vezérel, ha az mutat utat,
hű társadként követ a boldogságtudat.

Kun Magdolna

2019. augusztus 3., szombat

Ne sírj, anya


Most még kicsi vagyok, de egyszer felnövök,
s akkor az is lehet, anya, hogy messze költözök,
mert a sors úgy hozza, hogy ott legyek boldog,
ahová nem érhetnek el az anyai karok.

De te akkor se sírj, ne sírj, anya, kérlek,
hiszen a szívemben benne él minden ölelésed,
és minden egyes féltő szavad, minden mondatod,
amely anyai szívedből felém áradott.

Tudom, hogy majd felemészt az a sok-sok éjszaka,
mely hiányommal telik el, de ne sírjál anya,
mert nem lehet, oly nagy távolság mi meggátolhatna,
hogy gondolatban mindennap ne fussak haza.

Tudod, hogy a szívemnek minden érző szála,
a te áldott szívedet, s lelkedet vigyázza,
hisz önnön boldogságom is addig tarthat csak,
míg magam mellett tudhatom anyaságodat.

Kun Magdolna

Áldott lelkű nagyapám


Úgy nevelt, hogy ember legyek, s mindig tudjam azt,
mi az, ami előbbre visz, s ami hátráltat.
Hisz oly sokszor történik meg, hogy arra tévedünk,
ahol kiutat nem lelünk, s végleg elveszünk.

Úgy nevelt, hogy ne feledjem honnan indultam,
 s ki volt az ki mellettem volt jóban és rosszban.
S ki volt az ki védett engem, és sosem engedte,
hogy  az életemet bárki  is megsebezhesse.

Nagyapám volt az-az ember ki nagyon szeretett,
ki mindent megtett azért, hogy boldog lehessek,
mert neki mindig is én voltam az a csöppnyi lányka,
ki fejet hajt színe előtt itt, s a más világba.

Kun Magdolna