A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2016. december 7., szerda

Ami belőlünk maradt


Csak szavak maradtak belőlünk,
s néhány ki nem mondott gondolat,
mit csókok őriznek, csókok vigyáznak
a nyarakban virágzó park fái alatt.

Csak néhány lopott ölelés maradt,
s azok a szorosan összezárt kezek,
melyek letörölték fáradt homlokunkról
a verítéket gyöngyöző időéveket.

Csak sistergő vágy maradt lépteink után,
lélekbe rejtett könnyes sóhajok,
miket vérzővé sebzett a fájdalom éle,
mikor érzés-telt szívünk kővé változott.

Kun Magdolna

2016. november 29., kedd

Soha ne engedd


Soha ne engedd, hogy megalázzanak,
és utat nyissanak a könnyhullatásnak,
mert az erő benned van, benned egyedül,
csak higgy, magadban higgy, rendületlenül.

Hisz te felülemelkedhetsz azok felett is,
kik jól ismerik szívednek gyengeségeit,
s kik sosem tanulták meg, hogy megbocsátani
sokkal emberibb, mint mást megbántani.

Így hát védd magad, s gondolj mindig arra,
sárgaporba hullathat a megalázás kínja,
de szárnyakat is adhat, hogy ég magasig szállj
a csillagokat megrengető  lélek-paripán.  


Kun Magdolna

2016. november 28., hétfő

Bilincsbe zárom


Bilincsbe zárom azon szavakat,
amit szívem és lelkem papírra írat.
Bilincsbe zárom, hogy ne tudja meg senki,
milyen a csend fájdalmába némán beleveszni.

Mert a csend fájdalma olyan fájdalom,
mely könnyeket sír a fehér lapokon.
Így minden egyes szó, mi csendességbe vesz,
sóként marja át a léleksebeket.


Kun Magdolna

2016. november 22., kedd

Észre sem vetted


Csak a tengert nézted 
változatlanul,
s észre sem vetted, hogy a parton
lassan bealkonyul.


2016. november 17., csütörtök

A könnyek ereje


Van, mikor szívünk nehéz kővé válik,
és van, hogy meghal benne az élni akarás is,
mert ott rejtőzik odabenn minden érzelem,
ami e rút világban szépséget terem.

De mikor el-elvérző szívünk nehéz kővé válik,
szemünk ékes fényén könnycsepp nyoma látszik,
könny mely azért hull, hogy enyhülést adjon,
ha túl mélyre ás bennünk a kínzó fájdalom.

Így hát sose veszítsük el azon hitünket,
hogy szívünk nem bírja el a mázsás terheket,
mert amíg egyetlen könnycsepp is arcunkra pereg,
addig nincs az a szív, mely kővé dermedhet.

Kun Magdolna


2016. november 10., csütörtök

Én is voltam boldog


Én is boldog voltam mikor éreztem,
újra fellángol, fel a szívemben
az a réges-régi érzés,
melyben oly sok volt az öröm,
s oly sok volt a szépség.

De egy nap, e nagy-nagy boldogság,
mérhetetlen fájdalommá vált,
mitől kialudt a tűz is, melynek parazsa
már csak szálló füstként tapad
könnyes arcomra.

Kun Magdolna

Sodródás


Elsodródunk egymástól, mint őszlevél a fától,
melynek minden ritkult ágán  a halál szele táncol.
Elsodródunk, mert hagyjuk, hogy bilincsláncaink
úgy hulljanak porba, mint az álmaink.

Most túl messziről fájjuk a boldogtalanságot,
hisz az ég-magasig tornyosuló gátak, akadályok,
útját állják szívben fogant érzéseinknek,
hogy azok könnyes rabságukból ki ne törjenek.


Kun Magdolna