Szívek ünnepe

Legyen ez a Karácsony mind-mind azoké,

kiknek el nem múló hiánya szívünk égeté.

Hisz nincs olyan ember, ki ne érezné azt,

milyen ha a halál győzelmet arat.

Legyen ez a Karácsony azon szent ünnep,

melyben az elveszett szívek is  egymásra lelnek,

hisz oly sok szív van, amely messze kóborolt,

azon szívtől, ami egykor otthona is volt.

Legyen ez a Karácsony, azon áldott ünnep,

melyben a hitetlenek is újra hitet nyernek,

és rádöbbenek mind, hogy nincs nagyobb erő

a szeretetnél, amely le nem győzhető.

Kun Magdolna

Ahonnan nincsen visszaút

Tudjuk, hogy odaátról nincsen visszaút,

sem érzés, sem szív mely hazafelé húz,

mégis reménykedünk, hogy egy szép napon,

halk kopogás hallatszik majd az ajtónkon.

S akkor belép rajta az, ki oly régen elment,

kinek  hiányától úgy érezzük már ezer év eltelt,

ezer év szenvedés,  és ezeréves bánat,

amire ezer éve várjuk a - miért Uram-választ.

Tudjuk, hogy odaátról még nem jött vissza senki,

mégis bízunk abban, másképp fog ez lenni,

ha egyszer fenn a Jóisten majd  úgy rendelkezik,

hogy visszaküldi családjához az ég gyermekeit.

Mert hiába telik el ezer, s még újabb ezer év,

ha szívünkben örök marad a hiányveszteség,

az a veszteség, ami oly mélységes fájdalommal jár,

hogy nincs az-az idő, ami ezt begyógyíthatná.

Kun Magdolna

Fogadjatok szót nekem

Bármi történjék is ti védjétek egymást,

hisz véretekben éled az összetartozás,

mely nagyobb erővel bír, mint az a forgószél,

amely mindent leigáz mi útja elé ér.

Az én időm is véges, egyszer el kell menni,

s akkor nem tudok többé igazságot tenni,

sem kérni  majd titeket, hogy bocsássatok meg,

ha néha ellenséges viszály lenne köztetek.

Tudnotok kell, e hatalmas, bűnös világban,

senki sem fog törődni  mások bajával,

és senkit sem érdekel majd, ha néha-néha nap,

fáradt arcotokon pár könnycsepp átszalad.

Mindaddig az óráig, s mindaddig a percig,

míg szívetekben a szeretet parázslángja rejlik,

nem kell félnetek, mert én biztosan tudom,

kézen fogva túl léphettek minden fájdalmon.

Legyetek hát jó testvérek, hogy én is érezzem,

nyugodt szívvel túlléphetek az életterheken,

mert ti lesztek majd azok, kik nem hagyják egymást,

s kik becsülettel viszik e tanítást tovább.

Kun Magdolna

Szív-üzenet

Van- e, anyám, odafenn vadvirágos rét,

ahol kicsiny kis pillangók szállnak szerteszét,

mikor megrebbenti szárnyukat a kócos nyári szél,

mely néha-néha nap még terólad mesél.

Van-e, anyám, búzamező, s azon sárguló kalász,

melynek lisztjéből készült ízletes kalács,

és ropogós, friss  kenyér mit úgy szerettem én is,

hisz abban leltük meg az élet reménységit.

Mesélj hát, jó anyám, rendben van-e minden,

fáj-e még a szíved, ha azon halk sóhajtás rebben,

mikor letekintesz odafentről , és szomorúan látod,

hogy arcom még mindig könnyeimtől ázott.

Tudod, drága anyám, mióta nem vagy itt velem,

csak futnék-futnék, mert nem lelem helyem,

hiszen nem tudhatom azt, hogy az égben odafenn,

megkapod-e, megérted-e  szív-üzenetem.

Kun Magdolna

Örök megsebzettek

Őket már megsebezte örökre az élet,

mióta gyermekük egy szebbik, jobb világba lépett,

ahol a fájdalom nem ismert, sem a szenvedés,

mely oly sokunknak szívét, s lelkét tépi szét.

Ők már sosem lesznek többé boldog emberek,

kik önfeledten élhetnék ezt a röpke életet,

mert naponta kell megvívniuk azt a lélekölő harcot,

mely nem tartogat mást csak végtelen kudarcot.

Mert bármennyit könnyeznek, akármennyit sírnak,

nem támasztják fel azt, kiért életharcot vívtak.

Hisz mindenkinek meg van írva percre pontosan,

mennyi idő van kiszabva, írott sorsunkban.

Kun Magdolna

Isten legyen veletek

Apák, anyák, gyermekek, öregek,

csöndes álmotokban Isten legyen veletek.

Adjon vigaszt lelketeknek, ha túlságosan fájna

véget nem érő megpróbáltatása.

Égen, földön nincs annál keservesebb bánat,

mint mikor szívek a szívektől végleg különválnak,

és soha többé nem lelik meg azt az érzelmet,

mely két embert egy életre összeköttetett.

Apák, anyák, gyermekek, öregek,

földön és az égben is, Isten legyen veletek,

mert amíg Isten keze simogatja fel-felsíró lelkünk,

nem kell attól félni, hogy mindent elvesztettünk.

Kun Magdolna

Anyám a gyönyörű

Anyám is volt ifjú. gyönyörű és szép,

kinek emberi nagyságát sokan tisztelték,

hiszen kitartó erejével ott is segített,

ahol vigaszt és szép szót nem remélhettek.

Sokáig küszködött mind-mind azokért,

kik szívéhez tartoztak, kik viszont szerették,

mert életcélja az volt, hogy fel ne adja addig,

míg Isten védőkarja feléje is hajlik.

Anyám a gyönyörű már megöregedett,

szép arcára könnyek róttak ráncot, sebeket,

melyek ellopták ifjúságát és szíve erejét,

de az utókornak ma is őrzik áldott emlékét.

Kun Magdolna