A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2016. szeptember 22., csütörtök

Ha majd megszületsz



Ha majd megszületsz, felnevet a nap,
és mosolyogva ontja rád a tűzsugarakat,
hisz két szemed éke lesz fényes tükörképe,
mely áldást ragyog az emberek lelkébe.

Kun Magdolna

2016. szeptember 16., péntek

Ősz van megint


Csendesen lépkedem a sápadt ősz nyomát,
csendesen, mert  eszembe jut sok régi  jó barát.
Azok, kik már nem láthatják, hogyan peregnek
az elgyengülő faágakról az aszott levelek.

Minden évnek őszidején elmegy valaki,
akinek már nem nyit tavaszt a télnek havai,
sem vadvirágos tarka mezőt, hol minden kismadár,
színes szárnyat lebegtető pillangókkal száll .

Mikor a deres fákról lehull egy megsárgult levél,
tudom, hogy valahol egy élet véget ér,
hisz a falevél is oly mulandó, mint mi emberek,
kiknek halni kell, azért mert megszülethettek.


Kun Magdolna 

Anyám rózsái

Kedves Ausztrál barátom Tony zenésített meg egy újabb versemet.
Csodálatos feldolgozás lett! Köszönöm drága Tony!

2016. szeptember 13., kedd

Megígértem anyámnak


Megígértem anyámnak, hogy sosem feledem,
s hogy arcvonására is majd úgy emlékezem,
mintha nem lépett volna arra  a csillagközi útra,
ahol a múlhatatlan idő a nagy végtelent rója.  

Megígérte anyám is, hogy várni fog reám,
akkor is, ha tél dereng a csillagok haván,
s akkor is, ha a virággal telt  ábrándos tavasz,
a levélhulló sárgult ősz lábnyomán halad.

Megígértük egymásnak, hogy egyszer egy napon,
megszűnik szívünkben  a hiány-fájdalom,
mert könnyező lelkemnek csöpp pillangószárnya,
utat lel majd hozzá  az örök valóságba.


Kun Magdolna

Szeretetbilincs


Az igazi gazdagság sohasem a pénz,
ha nem az-az érzés, mely hamvadatlan ég,
és a legszegényebb napokban sem engedi azt meg,
hogy elválassza egymástól a nincsteleneket.

Ki embertelen nyomorban, szegénységben él,
gazdagabb mint bármely más úri nemzedék,
mert az ő kincsük az a törhetetlen szeretetbilincs,
melyre még a halál is könnyezve tekint.


Kun Magdolna

2016. szeptember 12., hétfő

Ahogy múlt az idő


Én is sokat könnyeztem, én is sokat sírtam,
mikor fájdalmas napjaim az életemért vívtam,
s mikor úgy éreztem mindegy már ki áll mellettem,
hisz úgy sem érti senki, mi dúl idebenn.

Aztán ahogy múlt az idő, rádöbbentem mégis,
sorsom útját úgy járhatom emelt fővel végig,
ha túllépek fájdalmamon, s megtanulom azt,
egy életünk van, mely gyorsan elszalad.

Így megpróbálom úgy élni a mindennapokat,
hogy ne fojtsam könnyekbe kacagásomat,
mert minden óra számít, és minden egyes perc,
amiben a szív még boldogságra lel.


Kun Magdolna

2016. szeptember 8., csütörtök

Köszönöm Istenem


Köszönöm Istenem, hogy a színes őszi fák
láttatják még velem az élet-hervadást,
és nem álmodom avar alatt azon elmúlást,
mely szeretteimnek csak könnyhullatást ád.

Köszönöm Istenem, hogy az évek rohanása,
lop még annyi bátorságot szívem tájékára,
mely talán elég lehet  arra a nagy-nagy kitartásra,
amiben erőt lel az ember élni akarása.

Köszönöm Istenem, hogy érezhetem még
a szeptemberi kócos szélnek hűs libbenését,
és elmerenghetem azokon a fényes éjszakákon,
melyek csillagtüzeiben új tavaszom látom.

Vers:Kun Magdolna
Festmény:Zsólyominé Kiss Mária