A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2017. november 19., vasárnap

Szeretettel gondolj rám


Ha majd egyszer felnősz kicsi unokám,
szeretetettel gondolj akkor is reám,
s úgy emlékezz minden velem töltött percre,
mintha az jövőidőd legszebbike lenne.

Hisz az idő gyorsan elfut, hamar elszalad,
 s egy kettőre felnőttnek látod magadat,
de ha szívedben hűn őrzöd emlékképemet,
az elmúlás felett én is csatát nyerhetek.


Fotó-vers:Kun Magdolna

Megmásíthatatlanul


Az évek elrohantak. Felnőttél, fiam.
Most már te vagy mentsváram az életviharban.
S te vagy menedékem, biztos támaszom,
mikor erőtlen szívemben nagy a fájdalom.

Jó érzés tudni azt, hogy számíthatok rád,
ha majd nehéz terhek súlya alatt meggörbül a hát,
s ha majd ingatag járásom nehézkessé válik    
azon út előtt, melyen könnyek nyoma  látszik.  

Bármerre vet sorsom, s bárhová vezet,
te legyél mindig mellettem, kísérd léptemet,
Hadd töltse be szívem, s lelkem az a jóleső tudat,
hogy te megmásíthatatlanul, anyád fia vagy.

Kun Magdolna

Boldog születésnapot, fiam!

2017. november 16., csütörtök

Mennybe írt levél



Nem tudom drága, Anyám eljut-e hozzád
a végtelenben sziporkázó   csillagokon át
neked írt levelem, melyben minden ékes szó,
utánad hervadt lelkemből való.

Nem tudom drága, Anyám, van-e fenn olyan,
ki elolvassa néked azt, mi szívemből fogan,
s ki megölel majd helyettem, és elmondja neked,
mily nagy kiváltság, hogy szerethettelek.

Én hiszem, hogy a hozzád írott köszönetszavak,
a csillagközi térben is addig bolyongnak,
míg el nem érik nagyságod és meg nem értetik,
hogy a múltat az emlékeik visszapergetik.

S minden olyan percet, mikor azt mondtam neked,
te vagy, Anyám az-az ember, kit nagyon szeretek,
s akiről tudom és hiszem azt, hogy ott is rám vigyáz,
ahol majd gazdátlan fű növi be a síri keresztfát.

Kun Magdolna

2017. november 14., kedd

Hűség



Csak kutyádban bízhatsz, csak attól várhatod,
hogy  nem hagy cserben téged, mint a barátok,
és nem válik hűtlenné, nem okoz csalódást,
ha már ifjúságod elmúltával öregkorban jársz.

Csak kutyád az mely élted végén úgy néz fel reád,
hogy nem kell szégyellned az évek múlását,
s azt sem kell szégyellned, ha majd elgyengülő lábad,
egyre nehezebben rója a jól ismert utcákat.

Mert a kutyád szemében te mindig úgy maradsz,
mintha túllépett volna ez a vén idő rajtad,
s mintha nem sebezte volna szíved az a keserű tudat,
hogy te is az lettél, kit mindenki elhagy.

Kun Magdolna

2017. november 11., szombat

Szívedhez szólok


Mikor szívedben ezer tőrszúrás nyom van,
s üvölteni tudnál nagy fájdalmadban,
arra gondolj csak, holnap is egy nap,
s talán az a nap az, amely boldogságot ad.

Mert hinni kell, hogy van, ki rólad álmodik,
s hogy szívedben nem csak fájdalom lakik,
hiszen te is megérdemled kiváltságosként,
hogy magadénak tudd az élet szépségét.  

Mielőtt mindent feladnál, arra gondolj csak,
mennyi mindent kibírtál már az évhosszak alatt.
Még azt is miről azt hitted, végleg felemészt,
hisz túlcsordult benne a fájdalomérzés.

Mikor úgy érzed nincs melletted társ, sem jó barát,
kiknek szívesen hallgatnád vigasztalását,
végy erőt bánatodon, emeld fel fejed,
hogy még a magány útján is büszkén lépegess.

Mert előbb-utóbb rád virrad az a boldog nap,
mikor mindenen túllépsz, túlteszed magad,
s oly bátran indulsz majd e torz világgal szembe,
mintha minden lépted nyomán Isten vezérelne.


Kun Magdolna

2017. november 9., csütörtök

Visszatérő boldogság


Nekem visszatérő boldogság az a pillanat,
mikor gyermekként láthatom újra magamat.
S hallgathatom nagymamám tündérmeséjét,
miből annyi, de annyi jóság áradt szét.

Nekem azok az évek a legeslegszebbek,
mikor melengettem kezem a kemence mellett,
s a nagymamám által megkent zsíros kenyeret
úgy ettem, mint hercegek az úri étkeket.

Engem még ma is ugyanúgy elkápráztatnak
a nagymamámtól eredendő egyszerű szavak,
melyek a nagy szegénységben is elhitették azt,
hogy a gazdagság mindig lelkünkből fakad.

Így én mindig úgy élhettem, mint a leggazdagabbak,
akiknek díszes palotáikban kincsek ragyogtak,
hisz én a nagy-nagy szegénységet mindig ott véltem,
ahol nincs szeretet, jóság az ember szívében.


Kun Magdolna

2017. november 7., kedd

Csillagok


Fenn az égben sok milliárd fényes csillag ragyog,
vannak köztük kicsik, s vannak köztük nagyok.
Vannak kik most születtek, és vannak, kik már régen
világlanak lámpásként  az éji sötétségben.

Minden fényes csillag egy-egy eltávozott lélek,
kiknek már csak szép emlék e földhöz kötött élet,
szép emlék mely vigaszt ad, ha olykor-olykor néha,
szeretteik bús szíve hiányukat sírja.

Mindenkinek van ott fenn olyan fényes csillagja,
ki álmatlan éjszakáink be-beragyogja,
s ki majd egyszer, ha  elérkezik a legutolsó óra,
fényből sző ablakot síri koporsónkra.


Kun Magdolna