Mesélj rólam, fiam

Az idő véges, így egyszer eljön az a nap,

mikor már csak emlék őrzi ön mivoltomat,

s mikor már csak képzelet lesz minden mozdulat,

amibe beleöleltem simításomat.

De te, fiam, őrizz meg minden szót és hangot,

ami neked és az unokámnak szeretetről vallott,

hogy e szívből áradt szavak ne vesszenek el,

akkor sem ha e világban nincs számomra hely.

Mert a szavak azok, melyeknek halhatatlansága

tudatja majd velem hogy nem éltem hiába,

hiszen ha hátra marad utánam egy-két gondolat,

földi létem teáltalad  már örök időt kap.

Kun Magdolna

Ne szégyelld a korod

Ne szégyelld a korod, sem a ráncokat,

melyek egy emberöltő életről tanúskodhatnak,

hisz hozzád kegyes volt, és jóságos az Isten,

mert hagyta, hogy a lelked megöregedhessen.

Minél öregebb lesz testedben a lélek,

annál bölcsebb lesz az, aki közeledbe téved,

mert tanításod lesz majd, mitől más is jobban érti,

hogy mily kiváltság lehet az öregkort megérni.

Kun Magdolna

Tanulj nagyapádtól

Mindig hallgasd tisztelettel nagyapád szavát,

mert ő már réges-régen kijárta azt az életiskolát,

hol könnyek árán tanulják meg, mily sokat is ér,

ha van olyan, kinek intő szava szívünkig elér.

Nagyapád már túl van azokon a nehézségeken,

melyek töretlenül kísérték egy egész életen,

hogy megtanulja, majd tovább adja azon hibákat,

melyek útmutatásképpen téged szolgálnak.

Mindig hallgasd, tisztelettel mit is mond neked,

az-az ember ki jóra tanít, ki önzetlen szeret,

 s kinek hátralévő életében csak egy dolog lesz fontos,

hogy javadat szolgálja mit ő tanításként mondott.

  Kun Magdolna

A szív iránytűje

Bármerre jársz a világban, egyet ne feledj,

a hazafelé út az, melyen el nem tévedhetsz,

mert ott szíved az iránytű, így lépted arra hajlik,

ahol anyád és apád sóhajtása hallik.

Lehet több autód, több lakásod, házad,

mely örömöt és felhőtlen boldogságot láttat,

de egyet ne feledj, az igazi gazdagság ott maradt,

ahol jó anyád és jó apád sóhajtást hallat.

Ők azok a kincsek, amelyek nem pótolhatók,

amelyek semennyi pénzért el nem adhatók,

mert nincs belőlük másik, ami majd kárpótolhatna,

mikor rájössz, hogy többé már nem várnak haza.

Kun Magdolna

Ajándék

 

Ne siránkozz, hogy megöregedtél,

s hogy elmúltak feletted az ifjúkori  évek,

mert számtalan ember van, aki boldogan,

kérés nélkül is helyt cserélne véled.

Az öregség kiváltság, egyfajta ajándék,

mit méltán becsülni kell, ha már megkaptuk,

hisz van olyan, és lesz is, ki bárhogy szeretné,

csak az aranyló alkony kapujáig jut.

Így hát örülj minden napnak, órának és percnek,

melyek alkonyi idődben tieid lehetnek,

mert ezek a napok, ezek a percek, órák, évek,

ölelik rád búcsúzóul a világmindenséget.

Kun Magdolna

Több mint az életem

Évek teltek el, s nekem ma is éppúgy fáj,

hogy földi világomban magamra hagytál,

és elmentél, jó anyám, olyan messzire,

ahol sosem lel viszonzást  a szív szeretete.

Így csak emléked már az, mely kísér utamon,

akkor is, ha körülöttem nagy a fájdalom,

s akkor is, ha úgy érzem, hogy a boldogság,

rám ölelte, rám hintette színarany porát.

Az emléked, jó anyám, el nem engedem,

hisz az többet jelent nékem, mint az életem,

mert a te emléked, anyám, ott is védelmez,

ahol nincs más pártfogóm, csak fenn az égiek.

Kun Magdolna

Az élet fényei

Megöregedtünk, erőtlenné váltunk,

egyre többször hallik fáradt sóhajtásunk,

és egyre többször mar szívünkbe a félsz,

mikor időnkből egy nap az elmúlásba vész.

Mégis feléledünk, mégis erőt nyerünk,

ha unokáink szemeinek vonzásába veszünk,

mert azok a csillogó szemecskék tündöklik reánk,

a halállal szembeni meg nem alkuvást.

Unokáink hozzák vissza ifjúságunkat,

ők csitítják a mindennapi szívfájdalmakat,

 s majdan ők vezetnek kézen fogva  azon út felé,

ahol csillageső záporozik lábaink elé.

Kun Magdolna