A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2018. december 15., szombat

A szeretet könnyei


Gyönyörű a fenyő, hisz számos dísz van rajta,
melynek ékes ragyogása a szemet kápráztatja,
de egy sem olyan fényes, mint az a reá csordult könny,
amely a fenséges látványkor a szívből előtör.

Hisz minden egyes fenyőág a múltat hozza vissza,
ahol még szüleinkkel álltunk kart a karba fonva,
és hálát adtunk Istennek, hogy ezen a szent napon,
mérhetetlen szeretet ült a boldog arcokon.

Ma már minden megváltozott, semmi sem a régi,
hisz a legboldogabb Karácsony is a könnyek útját lépi,
mert nem lehetnek velünk azok, akik hozzánk tartoztak,
azon drága ünnepeken melyek mirólunk szóltak.


Kun Magdolna

2018. december 14., péntek

A legszebb ajándék


Bármily tetszetős ajándék is vár
a szépen feldíszített fenyőfa alatt,
te soha ne feledd el,  egy sem ér fel azzal
a szívet melengető, boldog  tudattal,
hogy te még szüleiddel ünnepelheted,
Istenáldott karácsonyodat.

Mert a legszebb ajándék sosem lehet más,
mint az a tény, hogy hiánytalan szeretjük egymást,
hiszen ha bármelyikünk részére véget ér az élet,
azok az együtt töltött szép ünnepek
 már csak könnyekről mesélnek.

Kun Magdolna

2018. december 11., kedd

Emlékezz


Ha majd átlengi szobád a fenyő illata,
hálás szívvel emlékezz, s gondolj azokra,
kiknek ez az Istenáldott drága ünnep,
már nem jön el soha.

Ha majd csillagszóród áttündökli a karácsonyi ágat,
s földöntúli szeretet tölti be a házat,
tárd ki lelked kapuját, hadd jussanak be
azok kik most a magasból tekintenek le.

Mert ha lelkünkben a lelkük megújulást nyer,
rég szunnyadó szívük is új életre kel,
s akkor érezhetjük mind, hogy a karácsonyi ünnep,
az isteni szeretet áldásától teljes.

Kun Magdolna

2018. december 9., vasárnap

A szív kincsei


Néha elgondolkodom, hogy az a sok-sok kedves tárgy,
mely ma még szeretettel tölti be  az emlék tárházát,
hová kerül majd, ha nekünk már nem adatik meg,
hogy vigyázzuk és őrizzük ezeket a becses kincseket.

Tudom, hogy mi nekünk kedves, másnak nem ér semmit,
akármilyen értékes volt,  és nagyra becsült eddig,
mert honnan is tudhatnák, hogy nekünk mit is jelentett,
szívünkhöz közel érezni ezeket a drága kincseket.

Fájlalom, hogy velünk egyszer ez a sok tárgy elenyész,
s hogy minden hozzánk kötött kedves emlék, feledésbe vész,
hisz ami a mi szívünkben kapott  egykor örökös helyet,
azt mind-mind elveszítjük, ha minket porba temetnek.

Kun Magdolna
  

2018. december 8., szombat

Ahogy idősödöm


Ahogy idősödöm, egyre jobban érzem,
becsülni kell minden napot, mely  adódik még nékem,
becsülni és megköszönni a magasságos égnek,
hogy nem hagyott el erőm, s hogy van még bennem élet.

Mert amíg van erő bennem, tán remélhetem azt,
hogy része lehet életemnek a következő nap,
és az azt követő újabb nap, melyben ismét meglelem,
azon apró csodákat, mikért érdemes élnem.

Sok évtized elszaladt már, s az időm egyre fogy,
mert úgy születtünk, hogy nem lehetünk halhatatlanok,
hiszen mindenkinek ki van szabva másodpercre tán,
hogy mikor fénylik fel előtte egy másik útirány.

Kun Magdolna

2018. december 7., péntek

Karácsony jön újra


Nemsokára Karácsony és arra gondolok,
hány ember lesz olyan, ki magánytól zokog,
zokog és sír majd azon az áldott ünnepen,
melyben az Isteni szeretet  szikrája terem.

Karácsony jön újra, és én megint fájlalom,
hogy könnyek csordulnak le a ráncos arcokon,
mert senki nem lesz olyan ki vigasztalásképpen,
átölelné őket, majd kézen fogná szépen,

s azt mondaná nekik, minden rendben lesz,
csak bízzanak az emberekben, s ne csüggedjenek,
mert mindig lesz majd valaki ki még nem feledte el,
hogy életet menthetünk szeretetünkkel.

Hiszen csak a szeretet képes megállítani
azt a mélyre ható szenvedést mely a szívet marja ki,
azt a sok-sok árvult szívet mely könnyeitől vérzik,
mióta nem találja benne az élet reménységit.

Kun Magdolna

2018. november 30., péntek

Drága jó anyám


Drága, anyám, én mindig úgy gondolok rád,
mintha nem tartana fogva a mennyei világ,
mintha nem is te volnál az, ki csillagútra tévedt,
ahol feledtették veled a földi melegséget.

Én minden nap és órában úgy gondolok rád,
mintha még kicsi gyermekként ölelgetnél át,
és göndör hajam simítgatnád, arcom csókolnád,
tudatva, a szeretet még szívedben tanyáz.

Nekem te örök élő maradsz drága jó anyám,
egy utazó fénylő csillag azon táltos paripán,
mely számtalanszor elrepített abba a mesevilágba,
ahol mindkettőnk életének van folytatása.

Kun Magdolna