Akit, Isten, nagyon szeretett

Az élet nem volt hozzád kegyes, de, Isten, szeretett,

azért is, mert örömödet benne lelted meg,

hiszen, Ő volt a Te, védelmeződ, az égi vigyázód,

s még a reményt adó fény is, mikor sorsod letarolt.

 

Sokat tűrtél, szenvedtél, de nem győzött le semmi,

mert kitartásod nem tudták sohasem elvenni,

még akkor sem, ha fejed felett felhők tornyosultak,

és akkor sem, ha könnyeid, arcodra csordultak.

 

Jóemberként éltél, Mama, és jóemberként haltál.

Nekem példaképem voltál, s példakép maradtál,

mert Te, drága nagymamám, nem magadért éltél,

ha nem a szeretett családért, kit halálodig védtél.

 

Én is arra törekedem, hogy olyan legyek, mint Te,

aki sorsának nehéz súlyát kitartóan vitte,

aki sohasem panaszkodott, és sohasem volt mérges,

mert tudta, így volt számára megírva az élet.

 

Hiányzol drága nagymamám. Bár sok év eltelt már,

hogy egy hideg téli napon messze utaztál,

de tudod, csodás lényed számomra olyan eleven,

mintha  ma is éppúgy itt lennél, élőn, mellettem.

 

Kun Magdolna