A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. április 18., szerda

Egyedül...


Van, mikor kipányvázva ostoroz a sorsunk,
és lelkünk szomjúságát nincs, mi csillapítsa.
Úgy állunk a végtelenben egyes egyedül,
mintha a világ baja, csak reánk szakadt volna.
Ilyenkor,
átvonaglik szívünkben a magány sóhajtása
és homokszemként pergeti a fájó sikoltást,
mely hiába visszhangozza az élet panaszát
sem idő, sem téren nem hallatszik át,
mert, ha
megtorpan előttünk minden megtett lépés,
nincs szabad útja a megpróbáltatásnak,
csak haladunk magunkban hit és remény nélkül,
míg fel nem emészt a torkot fojtó bánat.

Vers:Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése