A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. április 19., csütörtök

Búcsú elégia...


Ha egyszer elmegyek, ne sírjatok értem,
mert ahová érkezem, ott virág lesz a réten,
és csoda-harang muzsikál hegedű zenét, 
melynek minden akkordja rólam mond mesét.

Mikor lefedett koporsómra könnyeitek hull,
és szívetek a fájdalomtól némán elszorul,
ne gondoljátok, hogy nem láthattok többé,
mert a lelkem itt marad, az nem változik köddé. 

Bár szótlanná válok, és szavam sem halljátok,
de ha magatokba mélyedtek, úgyis tudjátok,
hogy a lebegő porszemcse is kirajzolja arcom,
s a jégvirágos ablakon is én leszek a csóknyom.

Mert amíg emlékeket igéz madár röptű múltam,
és tudatotok megőrzi, mit szívetekben hagytam,
addig nem lesz olyan messze az a nevenincs távol,
ahol a kék-lángú holdvilág a csillagokkal táncol.

Ki egyszer megszületik annak meg kell halni,
hisz az élet állomás, honnan tovább kell haladni,
oda, hol a halhatatlan létjog mindenkire vár,
arra is, ki földi útján koldusbottal jár.
  
Vers:Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Thank you for the information, the article is very well-written.

    VálaszTörlés
  2. Thank you very much for reading and for your kind words :)
    We'll wait another time.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.