Ha egyszer elmegyek,
ne sírjatok értem,
mert ahová érkezem, ott virág lesz a réten,
és csoda-harang muzsikál
hegedű zenét,
melynek minden akkordja
rólam mond mesét.
Mikor lefedett
koporsómra könnyeitek hull,
és szívetek a
fájdalomtól némán elszorul,
ne gondoljátok, hogy
nem láthattok többé,
mert a lelkem itt
marad, az nem változik köddé.
Bár szótlanná válok,
és szavam sem halljátok,
de ha magatokba
mélyedtek, úgyis tudjátok,
hogy a lebegő
porszemcse is kirajzolja arcom,
s a jégvirágos ablakon
is én leszek a csóknyom.
Mert amíg emlékeket
igéz madár röptű múltam,
és tudatotok megőrzi,
mit szívetekben hagytam,
addig nem lesz olyan
messze az a nevenincs távol,
ahol a kék-lángú holdvilág
a csillagokkal táncol.
Ki egyszer
megszületik annak meg kell halni,
hisz az élet állomás,
honnan tovább kell haladni,
oda, hol a
halhatatlan létjog mindenkire vár,
arra is, ki földi
útján koldusbottal jár.
Vers:Kun Magdolna
Thank you for the information, the article is very well-written.
VálaszTörlésThank you very much for reading and for your kind words :)
VálaszTörlésWe'll wait another time.