Évekké sírtam azt,
ami nyomasztott itt benn,
ami elsorvasztotta a
szép reményeket,
ami úgy lopta ki
belőlem a boldog éveket,
mint madárfiókákat a
vaddá tett ebek.
Még ma is szenvedek, ma
is nagyon fájok,
még ma is felszakadnak
a könnyel teli ráncok,
amik barázdákba árkolják
a vélt sérelmeket,
hogy azok arcélemre
törjenek szilánkos jeget.
Ami mély nyomokat vés
szívünk közepébe,
annak mindig, de
mindig könnyhullás a vége,
mert ami vércseppekként
árad az idő-utakon,
az nem gyógyuló seb
lesz a lélekfalakon.
Kun Magdolna
Fájdalmasan szép gondolatok hibátlan verssorokban.
VálaszTörlésSzeretettel - Miki
Köszönöm!
VálaszTörlésSzeretettel
Magdi
"Ami mély nyomokat vés szívünk közepébe,
VálaszTörlésannak mindig, de mindig könnyhullás a vége,"
Hihetetlenül expresszív és igaz!
Lelkünk zugában
VálaszTörlésapró élet-rovátkák,
a szív katonák
Drága Judit, nagyon köszönöm!
Mindig öröm, ha meglátogatsz.
Ölellek.Magdi