A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. november 1., csütörtök

Évekké sírtam



Évekké sírtam azt, ami nyomasztott itt benn,
ami elsorvasztotta a szép reményeket,
ami úgy lopta ki belőlem a boldog éveket,
mint madárfiókákat a vaddá tett ebek.

Még ma is szenvedek, ma is nagyon fájok,
még ma is felszakadnak a könnyel teli ráncok,
amik barázdákba árkolják a vélt sérelmeket,
hogy azok arcélemre törjenek szilánkos jeget.

Ami mély nyomokat vés szívünk közepébe,
annak mindig, de mindig könnyhullás a vége,
mert ami vércseppekként árad az idő-utakon,
az nem gyógyuló seb lesz a lélekfalakon.

Kun Magdolna



4 megjegyzés:

  1. Fájdalmasan szép gondolatok hibátlan verssorokban.

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. "Ami mély nyomokat vés szívünk közepébe,
    annak mindig, de mindig könnyhullás a vége,"

    Hihetetlenül expresszív és igaz!

    VálaszTörlés
  3. Lelkünk zugában
    apró élet-rovátkák,
    a szív katonák

    Drága Judit, nagyon köszönöm!
    Mindig öröm, ha meglátogatsz.
    Ölellek.Magdi

    VálaszTörlés