A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. november 1., csütörtök

Elengedlek téged...


Elengedlek téged, mint őszi fa az álmát,
mint átkönnyezett szív, vére zubogását,
mint el-elhulló madártoll égi röppenését,
mint hervadt rózsalevél a tövis mélyedését.

Úgy engedlek el, mint hallgatás a csendjét,
mint vágy-teli ölelést, mit körbesír az emlék,
mint elfeledett lélekdalt ritmusdobbanása,
s mint csalóka ábrándot színesült varázsa.

Azért engedlek el, hogy boldogabb legyél,
hogy ne legyen szívedben zúzmarájú tél,
csak örökös szép-nyár, hervadatlan szóként,
mely elringat esténként csillag-altatóként.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Csodás vers, és csodás kép - még a fák is meghajlanak...

    Szeretettel - Miki

    VálaszTörlés
  2. Szívbe karcolva

    Szívkarcolt padok
    múlt nyomdokait őrzik
    örök időkre

    Köszönöm!

    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés