Hiába...

Hiába koptattam az élet köveit,

és hiába nyüstöltem rongyosra a lábam,

nem lett becsülete, sem átütő érdeme

 a dolgos éveknek, akárhogy is vártam.

De hát, aki szegény, az, szegény is marad,

őt nem fogják boldoggá tenni gazdag örömök,

neki nem jut más a mindennapos harcban,

csak keményen guruló nehéz földrögök.

Senkit nem érdekel, hogy egykori álmaiból

zsebkendőbe csordult  viaszkönny marad,

és senkit nem érdekel, ha éhezik és fázik,

ha fagyott szívvel zokog a kőhidak alatt,

mert némely embernek nincsen tudatában

attól válik emberré, ha más is annak látja,

hisz, akit nem annak látnak, lehet palotája,

szolga marad akkor is a jóság otthonába.

Kun Magdolna