A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. szeptember 24., hétfő

Hiába...


Hiába koptattam az élet köveit,
és hiába nyüstöltem rongyosra a lábam,
nem lett becsülete, sem átütő érdeme
 a dolgos éveknek, akárhogy is vártam.

De hát, aki szegény, az, szegény is marad,
őt nem fogják boldoggá tenni gazdag örömök,
neki nem jut más a mindennapos harcban,
csak keményen guruló nehéz földrögök.

Senkit nem érdekel, hogy egykori álmaiból
zsebkendőbe csordult  viaszkönny marad,
és senkit nem érdekel, ha éhezik és fázik,
ha fagyott szívvel zokog a kőhidak alatt,

mert némely embernek nincsen tudatában
attól válik emberré, ha más is annak látja,
hisz, akit nem annak látnak, lehet palotája,
szolga marad akkor is a jóság otthonába.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. fájdalmas...gyönyörű...
    mit mondhatna itt bármi szó, mikor a könnyek szinte üvöltenek...
    ölellek, drága Magdikám, végtelen szeretettel
    Moha

    VálaszTörlés
  2. Drága Moha!
    Nagyon köszönöm, hogy érted, érzed a lelkem.
    Köszönöm azt a felbecsülhetetlen szeretetet, amit tőled kapok. Köszönöm, hogy a barátom vagy.
    Szeretettel ölellek. Magdi

    VálaszTörlés