Hiába koptattam az
élet köveit,
és hiába nyüstöltem
rongyosra a lábam,
nem lett becsülete,
sem átütő érdeme
a dolgos éveknek, akárhogy is vártam.
De hát, aki szegény,
az, szegény is marad,
őt nem fogják
boldoggá tenni gazdag örömök,
neki nem jut más a
mindennapos harcban,
csak keményen guruló
nehéz földrögök.
Senkit nem érdekel,
hogy egykori álmaiból
zsebkendőbe
csordult viaszkönny marad,
és senkit nem
érdekel, ha éhezik és fázik,
ha fagyott szívvel zokog
a kőhidak alatt,
mert némely embernek nincsen
tudatában
attól válik emberré,
ha más is annak látja,
hisz, akit nem annak látnak, lehet palotája,
szolga marad akkor
is a jóság otthonába.
Kun Magdolna
fájdalmas...gyönyörű...
VálaszTörlésmit mondhatna itt bármi szó, mikor a könnyek szinte üvöltenek...
ölellek, drága Magdikám, végtelen szeretettel
Moha
Drága Moha!
VálaszTörlésNagyon köszönöm, hogy érted, érzed a lelkem.
Köszönöm azt a felbecsülhetetlen szeretetet, amit tőled kapok. Köszönöm, hogy a barátom vagy.
Szeretettel ölellek. Magdi