Nem ringatsz már, anya, nem dúdolsz nekem,
nem könnyezik szemem tündérverseken,
hisz boldog meséim mind mind veled mentek,
mikor fénylépteid sűrű ködhomályba vesztek.
Nem ölelsz már, anya, nem nyitsz
nagykaput,
ha némi bátorító szóért léptem hazafut,
s ha túl messzire kerül távolodó árnyam,
mely ízekre foszlik egy könnyes
pillantásban.
Nehéz, Anya nélküled, mert nincs már senki
sem,
ki szó nélkül megértené, mi is van velem,
s aki kérdés nélkül tudná, hogy mit felel
a szív,
mikor a csalódás pengéje érzelmet hasít.
Nem vársz többé, Anya ünnepnapokon,
nem segíthetsz már, ha mar a fájdalom,
és nem lelhetek többé vélt oltalmat
nálad,
bármily szorító is torkomon a bánat,
mert oly mérhetetlenül nagy távolság oroz,
hogy sosem érem el csillaglábnyomod.
Kun Magdolna
Nagyon fájdalmas és szomorú. Azt hiszem egy szülő elvesztése örök űr, amivel meg kell tanulni élni. Kitartást és erőt kívánok!
VálaszTörlésZsu
Drága Zsu!
VálaszTörlésMinden szeretett személy elvesztése maradandó hiányt és fájdalmat hagy az ember lelkében.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel ölellek.
Magdi