A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. augusztus 26., vasárnap

Nem ringatsz már anya


Nem ringatsz már Anya, s nem dúdolsz nekem,
nem könnyezik szemem tündérverseken.
Bűnös világ ostora vág, az csapkodja hátam,
az vérez rám élet-sebet a mindennapos gyászban.
Bölcsőm is csak emlék lett, elhalványuló,
akárcsak a fa-faragott bűvös hintaló,
 melybe bele-belenevetett szemed sugara,
mikor arcomon fénylett fel ajkad mosolya.
Nem ölelsz már át anya, nem nyitsz nagykaput,
ha némi vigaszszóért léptem hazafut,
s nem kíséri bánat sem tovatűnő árnyam,
mikor visszaint kezem egy könnyes pillantásban.
Nehéz anya nélküled, mert nincs már senki sem,
ki szó nélkül értené, mi is van velem,
ki kérdés nélkül tudná, mit felel a szív,
mikor a zokogás éle érzelmet hasít.
Nem vársz többé anya ünnepnapokon,
nem segíthetsz már, ha mar a fájdalom,
nem lelhetek többé  vélt oltalmat nálad,
bármily szorító is torkomon a bánat,
mert oly mérhetetlenül nagy távolság oroz,
hogy sosem érhetném el,
csillaglábnyomod.

Kun Magdolna 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon fájdalmas és szomorú. Azt hiszem egy szülő elvesztése örök űr, amivel meg kell tanulni élni. Kitartást és erőt kívánok!

    Zsu

    VálaszTörlés
  2. Drága Zsu!
    Minden szeretett személy elvesztése maradandó hiányt és fájdalmat hagy az ember lelkében.
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Szeretettel ölellek.
    Magdi

    VálaszTörlés