Nehéz nélküled

Nem ringatsz már, anya, nem dúdolsz nekem,

nem könnyezik szemem tündérverseken,

hisz boldog meséim mind mind veled mentek,

mikor fénylépteid sűrű ködhomályba vesztek.

Nem ölelsz már, anya, nem nyitsz nagykaput,

ha némi bátorító szóért léptem hazafut,

s ha túl messzire kerül távolodó árnyam,

mely ízekre foszlik egy könnyes pillantásban.

Nehéz, Anya nélküled, mert nincs már senki sem,

ki szó nélkül megértené, mi is van velem,

s aki kérdés nélkül tudná, hogy mit felel a szív,

mikor a csalódás pengéje érzelmet hasít.

Nem vársz többé, Anya ünnepnapokon,

nem segíthetsz már, ha mar a fájdalom,

és nem lelhetek többé  vélt oltalmat nálad,

bármily szorító is torkomon a bánat,

mert oly mérhetetlenül nagy távolság oroz,

hogy sosem érem el csillaglábnyomod.

Kun Magdolna