Veled megöregedni

Veled szeretnék megöregedni,

s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,

melyek szótlanul is elmesélik nekünk

 a megmásíthatatlan boldog éveket.

Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,

megbújni benne, mint egykor hajdanán,

s a benne meglapuló csillagfényű könnyet

ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.

Szeretném kezed fogni, vénen, remegőn is,

így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,

s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,

hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.

Mert te értem születtél, és én érted születtem,

minket úgy alkotott Isten két keze,

hogy általa legyünk kincsei egymásnak,

s abban örök időt nyerjen az élet értelme.

Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,

külön–külön már úgy sem léteznénk,

ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,

mert én, míg élek, szorítom a tiéd.

Kun Magdolna