A tarlónyomok ma is őrzik poros lépteim,
s a szénaillatot hordja még a szél,
ahogy az erdők fái is ott állnak helyükön
változatlanul, mint annak idején.
Ugyanúgy szikrázik a felkelő nap fénye,
a hold ugyanúgy nyugszik minden egyes este,
és a csillagok járása ugyanarra halad,
amerre az álmok szokottá vált rendje.
Miért változna bármi is a tájon,
hisz időecset festi át a halvány képeket,
mitől oly színesek lesznek a benne lévő percek,
mintha tudatával ragyogná az ember-képzelet.
Vers:Kun Magdolna
Az elmúlás ízű szél söpri szét az illúziók tudatra kövülő porát, mégis, valahol legbelül érzünk, semmi sem változik körülöttünk… semmi, csak önmagunk, Drága Magdi!
VálaszTörlésJó érzéssel időztem nálad ma is! Köszönöm!
Ölellek szeretettel: Dana
Drága Dana!
VálaszTörlésMinden pillanatba belerögzül lábnyomunk és az a pillanat időt nyer az örökkévalóságban.
A tudat változatlansággal őrzi meg az emlékképeket.
Köszönöm szép gondolataid és jóleső látogatásod.
Szeretettel ölellek. Magdi
Te is ismered a titkot, miként kell járni tarlón mezítláb? :)
VálaszTörlésDrága Bohóc!
VálaszTörlésGyermekkoromban nem számított a tarlón mezítláb járni:)
A talpunk olyan kérges volt, hogy észre sem vettük, mikor a tarló éle felsebezte.
A titkot én is ismerem:)
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel.Magdi