Egy régi dalt suttog a nádas csendvilága,
barkák közé rejtett emlék-szavakat,
miket az átlátszó víztükör aranyló homálya,
gyöngyhullámba ölel, és lágyan elringat.
A fák ezüstkoronáin átsejlő napfénysugara,
úgy olvad bele az ágak közti résbe,
mintha minden egyes szikrája álmot bontana
és abból nyílna virágot a tavasz ébredése.
A fűszálak közt ott lapul a természet szépsége,
mely rejtettségével is egy különleges világ,
mert olyan meseszerű gondolatok fantáziaképe,
ami lelkünkbe színez maradandó csodát.
Vers:Kun Magdolna
Szeretem hallgatni azt a suttogást ott a nád mellett, a fenyves közelében. :)
VálaszTörlésA nádas hihetetlenül beszédes, akárcsak a fák,
VálaszTörléscsak érteni kell a nyelvükön:)
Tudom, hogy mennyire szereted a természet szépségét.
Talán ezáltal látjuk az életet értékesebbnek.
Köszönöm kedves látogatásod.
Szeretettel.Magdi