A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. március 24., szombat

Ma is ugyanolyan


A tarlónyomok ma is őrzik poros lépteim, 
s a szénaillatot hordja még a szél, 
ahogy az erdők fái is ott állnak helyükön 
változatlanul, mint annak idején. 

 Ugyanúgy szikrázik a felkelő nap fénye, 
 a hold ugyanúgy nyugszik minden egyes este, 
és a csillagok járása ugyanarra halad, 
amerre az álmok szokottá vált rendje. 

 Miért változna bármi is a tájon,
 hisz időecset festi át a halvány képeket,
  mitől oly színesek lesznek a benne lévő percek, 
mintha tudatával ragyogná az ember-képzelet. 

 Vers:Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Az elmúlás ízű szél söpri szét az illúziók tudatra kövülő porát, mégis, valahol legbelül érzünk, semmi sem változik körülöttünk… semmi, csak önmagunk, Drága Magdi!
    Jó érzéssel időztem nálad ma is! Köszönöm!

    Ölellek szeretettel: Dana

    VálaszTörlés
  2. Drága Dana!
    Minden pillanatba belerögzül lábnyomunk és az a pillanat időt nyer az örökkévalóságban.
    A tudat változatlansággal őrzi meg az emlékképeket.
    Köszönöm szép gondolataid és jóleső látogatásod.
    Szeretettel ölellek. Magdi

    VálaszTörlés
  3. Te is ismered a titkot, miként kell járni tarlón mezítláb? :)

    VálaszTörlés
  4. Drága Bohóc!
    Gyermekkoromban nem számított a tarlón mezítláb járni:)
    A talpunk olyan kérges volt, hogy észre sem vettük, mikor a tarló éle felsebezte.
    A titkot én is ismerem:)
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés