Mikor helyet kérünk egy másik szívbe,
ne akarjuk az egészet magunknak,
mert egy idő után már az sem lesz elég
a megvalósulatlan, gyarló álmoknak.
Az embernek olyan a birtoklási kényszere,
hogy azt le nem győz semmise,
mert hatalmasabb, mint maga a szeretet
szelídségre hajló, kitartó ereje.
A szív, hogy teljesítse feladatát,
tágítja önmagát, mindaddig, míg a lélek
alá nem ássa büszke mivoltát…
Akkor a szív megáll, nem dobog tovább,
mert tudja, lélek nélkül ő sem lehet más,
csak egy érzéketlen izomzatú
összerándulás.
Vers:Kun Magdolna
haj, haj....persze mindig kizárólagosságot szeretnénk....mi nők.Pedig az fojtogató, igazad van.
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésEgy idő után saját magunktól rájövünk, hogy a kizárólagosság hatalma nem lehet a tulajdonunk,
mert pontosan azzal veszítenénk el mindent.
Köszönöm értő szavaid és azt is, hogy itt voltál.
Szeretettel ölellek.Magdi