Alkonyt fest az élet...

Alkony fest az élet színnel telt ecsetje,

ősz-deres éveket, mit nem szégyellek,

sem az egymásra tágult szarkalábívet,

mely átvonaglik a szemem felett. 

Világom is átformálja, halk csenddé válik,

csak szívem dübörög, gyorsul, kalapál,

s benne bolondos üteme, oly messze hallik,

hogy átzsibong tőle a felvirágzó nyár.

Alkonyom fényt vetít a csillagsokaságra,

azért hogy uralkodhassak a sötétség felett,

és égig emelhessek minden olyan percet,

mely az idő fogságába beleveszett.

Vers:Kun Magdolna