Alkony fest az élet színnel telt ecsetje,
ősz-deres éveket, mit
nem szégyellek,
sem az egymásra
tágult szarkalábívet,
mely átvonaglik a
szemem felett.
Világom is átformálja, halk csenddé válik,
csak szívem dübörög,
gyorsul, kalapál,
s benne bolondos üteme, oly
messze hallik,
hogy átzsibong tőle a
felvirágzó nyár.
Alkonyom fényt vetít a csillagsokaságra,
azért hogy uralkodhassak a sötétség felett,
és égig emelhessek minden olyan percet,
mely az idő fogságába beleveszett.
Vers:Kun Magdolna
Uralkodsz is Csillaglány! :)
VálaszTörlésKöszönöm kedves Józsi:)
VálaszTörlésSzép napot kívánok neked!
Szeretettel.
Magdi