A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. március 5., hétfő

Arctalan maszkban


Csak éjszakára teszem le a jelmezt,
mikor nem kell játszani a bohóc szerepét,
s mikor számadás nélkül is azzá válhatok,
kire nem terhelődik mosoly-nehezék.
Csak akkor lehetek önnön tükörképem,
az-az álarc nélküli agyonhajszolt ember,
ha ledobom magamról arctalan maszkom,
mi tenger-áradatú sós-cseppeket nyelt el.
Mert kell, hogy néhány perc simítson a ráncon,
kell, hogy a nevető gödrök megpihenjenek,
hisz egy idő után a belülre hullt könny is
átlátszik a maszkon,
s akkor mit szólnak hozzá azok az emberek,
kik azt hiszik a bohóc akkor is nevet,
ha rakoncátlan szívét  darabokra töri
az idő-gépezet.

Vers:Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Tetszik! :)) Szép hetet kívánok! :))

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen kedves Józsi!
    Szép hétvégét kívánok én is neked:)

    VálaszTörlés
  3. Nekem is tetszik:)

    Ó, megleptél,drága Magdi!
    Nagyon kedves és jó ember vagy, gyönyörű és megható a gondolatod ...köszönöm!

    Túl szép ez a blog , tudod mire gondolok:)) Ölellek!

    VálaszTörlés
  4. Drága Mariann!
    Te is nagyon kedves, jószívű és hatalmas lélekkel rendelkező ember vagy:)
    Köszönöm a szereteted és a barátságod.
    Szeretettel ölellek.
    Magdi

    VálaszTörlés