A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. március 7., szerda

Csak ennyi maradt


Pár háncsba vésett szív, abban néhány betű,
roppanó kavicsok, melyen átrohant az idő.
Lomb-erdőkbe szédült lázba forrott csók,
mely ajkamra suttogott sok édes-bűnös szót,
ennyi maradt meg néhány tavaszvirulásból.
Istenem, mily csodás volt akkor minden nyár,
a felhők közt merengő kékes holdsugár,
a csillagtalan nagy éjszakák romantikus bája,
miben felfénylett szemünk vakító parázsa.
Emlékszem a parázs oly tűzzel égetett,
hogy abba minden örömkönny beleremegett,
s mi csak hagytuk, hogy a fellobbanó érzésárja
kénköveket sistergő fény-lángokká válva,
 háborgó lávák kénköves heveként
benned és bennem vérré forrósodjon.
Csak ennyi maradt mondom,
pedig bízván tudom,
te voltál számomra a legcsodálatosabb,
legemberibb érzést adó
Istenjutalom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése