A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. február 2., csütörtök

Egymás nélküliség



Már nem keressük egymást, bárhogyan is fáj,
hogy jeges télbe lopózott a hosszú, forró nyár.
Az a fennkölt nyár, melyben erdők, mezők, rétek
kibomló virágai kettőnkről meséltek.

Már nem könnyezünk egymásért hosszú éjszakákat,
bármily fájón mardossa is szívünket a bánat,
mert szálaira bomlott szét az a szoros kötelék,
mely éveken át gúzsba fogta az érzés erejét.

Most egymás nélkül élünk, sorvadozó szívvel,
visszafojtott könnyel, tagadott reménnyel,
mert túl önzőek vagyunk, s nem becsüljük azt
ami mindkettőnk számára örömöt adhat.

Pedig villanásnyi életünk, néhány szikralobbanás,
mely a port kavaró szélforgásban füstkoromra vált,
s oly gyorsan illan el, mintha sosem lövellt volna
kékes tüzes lángot a szívben forrósodva.


Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Ismétlem önmagam: fantasztikus vers, fantasztikus kép...

    VálaszTörlés
  2. Drága Annaliz!
    Mindig öröm, ha kedves szavaid olvashatom. Köszönöm a szereteted. Ölellek.
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Találó a gerlepár a szép soraidhoz. :))

    VálaszTörlés
  4. Nagyon köszönöm kedves Józsi!
    Szeretettel. Magdi

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.