Ne vedd álmait a
szálló kék madárnak,
s ne kergesd
félelmeddel, ha közeledbe száll,
mert a madár érző
lelke olyan sérülékeny,
ha kalitkába zárnád
nem bírná soká.
Távolról figyeld,
ahogy átszeli a tengert,
és a magas
sziklaparton hűségesen vár,
mindaddig a percig, míg
színt játszik az alkony,
s virágágyán átlibeg
a kékes holdsugár.
A kék madarat mindig árnyékával
öleld,
ne szorítsd össze
tárulkozó szárnyát,
mert ha túl szorosnak
érzi fojtó simításod,
sosem vonhatsz köré marasztaló
áldást.
S ha elrepül a kék madár,
nem jön többé vissza,
hiába várjuk napestig
kitárt karjainkkal,
csak a szélzúgását
halljuk majd a messzi távolból,
mely bús hangját
csendíti könnyes áhítattal.
Vers:Kun Magdolna
Pedig én abban bízom ... Vissza lehet édesgetni. :))
VálaszTörlésTudod drága Bohóc, már az is nagy csoda, ha egyszer a közelünkbe merészkedik:)
VálaszTörlésNagyon kell rá vigyázni, ha láthatóvá teszi magát szemeink előtt.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel
Magdi
Én még hiszek benne, hogy visszatér ...
VálaszTörlésBékés éjszakát ,drága Magdi!
Drága Mariann!
VálaszTörlésSzívből kívánom, hogy az a szépséges kék madár megpihenjen otthonod melegében.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szép estét kívánok.
Szeretettel ölellek.
Magdi