Hull-e még tavaszfény
a hó-zúzmarás fákra,
s felolvad-e valaha ez
a fagyos téli táj,
mely jégpáncélt borít
szívem árnyékára,
hol átfagyott könnyek
cseppje csordogál.
Vágyhatom-e még azt a
visszatérő nyarat,
mi kétségeim útjától olyan
messze jár,
mint azok a
lélekfalon áthullámzó szavak,
melyeknek erejét
törte meg az élet-hervadás.
Nyílik-e még éden-virág az
álmok szívkertjében,
ott hol minden emlék
kézen fogva jár,
s hol hinni lehet
azokban a régi szép mesékben,
miknek tündérszerű
vége az örök boldogság.
Én is gyakran gondolok ilyesmikre....mégis azt gondolom, hogy igen! "Nyílik még éden-virág az álmok szívkertjében..."
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésReménykedjünk mindketten.
Talán valóban nyílnak még édeni virágok itt is.
Ölellek szeretettel.
Magdi
Nanáá, hogy ....igen! :)
VálaszTörlésKöszönöm biztató és kedves szavaid:)
VálaszTörlésSzeretettel.
Magdi