Ha semmitmondó színt játszik az élet,
végy elő bátran egy puha ecsetet,
s addig fesd elképzelt fantázia-színnel,
míg élénknek nem látod a jövőképeket.
Mert van, mikor árnyékot vet reánk az élet,
s nem látunk egyebet, mint rideg színeket,
pedig a rideg színek mellett élénkek is
vannak,
csak használni kell a képzeletedet.
Vers:Kun Magdolna
Nagyon tetszik a versed, drága Magdi!
VálaszTörlésÉs a színek, a zene :)Köszönöm , kicsit jobb lett a kedvem nekem is.
Tudod,a képzelet bármikor valósággá válhat ! Kívánom!
Ölellek!
Drága Mariann!
VálaszTörlésMosolyogni kell, ha közben elvérzünk is.
Örülök, hogy jobb kedved lett. Azt hiszem ezek a mosolygós pillanatok most mindannyiunkra ráférnek.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel ölellek.
Magdi
Jó lenne, ha ilyen egyszerű lenne....ecsetem is van, festékem is van, csak most a képzeletem sötét színekkel van tele...
VálaszTörlésTudod drága Annaliz, én is erőltettem a színeket, de erőltetve is reménytelibb, mintha sötéten maradt volna.
VálaszTörlésKüldök neked szivárványt a szeretetemmel.
Ölellek nagyon.
Magdi
Mindig van szivárvány, legfeljebb nem látszik. Néha elég annyi, ha másfelé nézünk és ott van. :))
VálaszTörlésMilyen igazad van Józsi!
VálaszTörlésValóban, csak szét kell tekinteni és megtalálni azt a helyet, ahol színek uralják a képzeletet.
Köszönöm, hogy itt voltál!