Oly hűséggel óvják egymást
ezek a lilaakác ágak,
mint összekulcsolt kezeinket
az ujjba font alázat.
S majdan úgy ássák szirmaikat
az őszi-avar földbe,
mint kicsordult könnyeinket
szemünk árnyas gödre.
Nem nehéz a fák lelkével
érezni és élni,
csak hozzájuk kell hajolni
és elfogják mesélni,
mit jelent e szó, összetartozás.
Mert minden kettétörött faág,
magával viszi levélhajtását,
akkor is, ha már avarhantban pihegik
az örök-hervadást.
Vers:Kun Magdolna
Micsoda kép! És a szép sorok hozzá! :)
VálaszTörlésA fákban ott van lelkünk tükörképe, és minden amitől az ember ember maradhat.
VálaszTörlésHa lélekszemünkkel nézzük meglátjuk, mennyire élő, érző tud lenni a számunkra élettelen dolog is.
Nagyon köszönöm megtisztelő véleményed kedves Józsi!
Szeretettel.
Magdi
Fantasztikus vers, és fantasztikus kép....
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésMindig öröm, ha nálam jársz.
Köszönöm kedves szavaid.
Szeretettel ölellek.
Magdi