A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. február 2., csütörtök

Hűség


Oly hűséggel óvják egymást
ezek a lilaakác ágak,
mint összekulcsolt kezeinket
az ujjba font alázat.
S majdan úgy ássák szirmaikat
az őszi-avar földbe,
mint kicsordult könnyeinket
szemünk árnyas gödre.
Nem nehéz a fák lelkével
érezni és élni,
csak hozzájuk kell hajolni
és elfogják mesélni,
mit jelent e szó,
összetartozás.

Mert minden letört faág,
hűsége jeléül magával viszi 
levélhajtását,
akkor is, ha azok már
avarhantban pihegik
az örök-hervadást.

Vers:Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Micsoda kép! És a szép sorok hozzá! :)

    VálaszTörlés
  2. A fákban ott van lelkünk tükörképe, és minden amitől az ember ember maradhat.
    Ha lélekszemünkkel nézzük meglátjuk, mennyire élő, érző tud lenni a számunkra élettelen dolog is.
    Nagyon köszönöm megtisztelő véleményed kedves Józsi!
    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Fantasztikus vers, és fantasztikus kép....

    VálaszTörlés
  4. Drága Annaliz!
    Mindig öröm, ha nálam jársz.
    Köszönöm kedves szavaid.
    Szeretettel ölellek.
    Magdi

    VálaszTörlés