Megkövetett már

Megkövetett már sok levéltépő zápor,

s áztatott zimankós telű sötét fergeteg,

miből viharszelek téptek gyolcs-fehér reményt,

hogy befoltozzák vele a feslett éveket.

Jártam talpig sárban, betontört úton,

ott hol, rongybabákat áztatott a könnyem,

 s ott is ahol visszasírtam minden olyan embert,

kikben hinni, mertem s bizalomra leltem.

Küzdöttem és buktam, mint annyian mások,

 kik egyenként hulltak az élet-ásott sírba,

s kiknek eső ázott fejfájára áldott kezek fontak

kék búzavirágot, égi koszorúba,

de soha nem adtam meg magam,

akkor sem, ha a lét szikrája pislákolva gyúlt,

mert tudtam, bárhogy elvérzik előttem a jelen,

bátorsággal kiáll értem a büszke élű múlt.

Vers.Kun Magdolna