Azt üzente a nyár

Azt üzente a nyár, már nem virít több rózsát,

inkább pipacsvérbe mártja festő palettáját

és pirosban lángoló tűzvirágot fest,

mit fényével világít meg a narancs-kikelet.

Azt üzente a nyár, minden havas ágra

rálibben majd egy színes kék madárka,

és olyan szépen énekelik tavasz dalukat,

hogy az alvó hajtások rügyet fakadnak.

Azt üzente a nyár, már minden csupa szép lesz,

lila színű orgonáktól újul meg az élet,

és szerelem övezi át az erdők zsongó-szívét,

mely szélhúrokon játszik romantikus zenét.

Azt üzente a nyár, soha nem kell félni,

mert amíg ő eljön, úgyis felemészti

azt a csalódásból nyílt bánat-virágot,

melyre milliónyi szempár könnye rácsorgott.

Vers:Kun Magdolna