Az élet, mint egy regény...

Életem olyan,

mint egy rongyosra olvasott ponyvaregény,

melynek lapjain, könny-seregek hada kötött

együtt érző barátságot

a vonalak mentére szegzett tintafoltokkal.

Már ezerszer átforgattam minden oldalát,

és kerestem benne azt a különlegeset,

ami mássá tette volna a többi regénytől

a benne türemkedett tolvaj-éveket.

De a könyvben nem volt felhőtlen boldogság,

és nem volt festett rózsaszínű álom,

ugyanolyan semmitmondók voltak a benne lévő képek,

mint egy átlagos gondolat, mely nem lép át

a mellette haladó százmilliárdon.

Hányszor kerestem a könyvben szépívű szavakat,

olyat, mit szívesen lapoz át ezerszer az ember,

de a legtöbb hajtáskor nem tárult más elém,

csak egy rám célozott lélekölő fegyver,

minek eltompult végén ott ült a sírós-arcú kín,

mely rám emelte dermedt pillantását,

mibe azért olvadt bele a havat hordó tél is,

hogy kitagadja a tavasz-rügyek első virágzását.

Már nem forgatom tovább gyűrött könyvemet,

átadom a sorsnak a megírt lapokat,

s az majd, ahogy jónak látja,

átírja vagy kitörli az egyszerűséggel telő

élet-napokat.

Vers:Kun Magdolna