A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. október 14., péntek

Az a régi ház...



Az erdő közepén áll egy kicsi ház,
de rég volt már mikor utam arra járt,
pedig a körötte lévő őszezüstös fák,
oly sokszor adtak lelki megnyugvást.



Volt ott egy tó is, mesés varázstó,
hullámzó ezüstjén csillagtakaró,
mely úgy vonta be fényével a tájat,
hogy nappallá tette a sötét éjszakákat




A kizöldült tölgyfák égig érők voltak,
nem bánták sosem, ha viharszelek dúltak,
belekapaszkodtak erősen a földbe,
így egyiknek sem sérült mély gyökerű törzse.



Mikor a hídon álltam néhány röpke percre,
úgy láttam nincs is a mennyország oly messze,
mert ez a világ az, mely földöntúli marad,
hol kincsként őrizhetem meg féltett álmaimat.



Egyszer, ha majd visszatérek leülök egy padra,
s végigélem minden emlékemet újra,
hogy az a régi varázs feléledjen bennem,
miben egész életemben bízni, s hinni mertem


4 megjegyzés:

  1. Ezt hagytam ma utolsónak, hogy szépen fejeződjön be a napom, sikerült, köszönöm.

    VálaszTörlés
  2. Drága Rózsácska!
    Nagyon köszönöm kedves látogatásod és szép szavaid.
    Szeretettel ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Kedves Józsi!
    Ez valóban egy mesevilág:)
    Azért szeretek én a lakója lenni.
    Csodálatos látvány az emberi szemnek.
    Szeretettel
    Magdi

    VálaszTörlés