Már megszokott dolog,
hogy sírunk és temetünk,
hisz mindig elmegy valaki,
kit magunkhoz öleltünk.
Akiből erőt merítettünk
reményt és életet,
kinek ha kezét fogtuk, hittük
a rossz is csak jó lehet.
Tudom, nincs halhatatlanság,
mert az nem földi eredet,
s nincs sírig tartó boldogság sem,
melyben örök a szeretet.
De ha nem tudunk létezni
csak egymás kezét fogva,
miért veszünk kínhalállal
egymásután sorba,
S miért marad fájó űr az,
kit valaha szerettünk,
aki nélkül semmik vagyunk,
nem élünk, és lélegzünk.
Istenem, mondd miért engeded,
hogy a halált ne hassa meg
az a sok könny ázott feszület,
melynek sírra hulló, viaszszínű fénye
ragyogja fel sápadt lángját
a csillag teli égre.
Vers:Kun Magdolna
Szomorú aktualitás.Magdikám!Pedig ma nem is akartam sírni....A vers, a videó...
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésOly sokszor sírunk szeretteink hiánya miatt, de az igaz szeretet ilyen, ilyen soha el nem múló, melyhez hozzátartoznak a könnycseppek is...
Köszönöm, hogy itt voltál
Ölellek
Magdi
Magdikám, ha nincs örök élet, akkor nincs örök halál, és örökre szóló elválás sem! Állomások, és átmenetek vannak, és mi pedig utazók vagyunk a végtelen Örökkévalóságban.
VálaszTörlésSzia!
Kedves Karesz!
VálaszTörlésÖrök utazók vagyunk az örökkévalóságban, de mindenhová magunkkal visszük a szeretetből született és elveszített hiány tudatát.
Bármilyen dimenzióban folytatjuk is további létezésünket ez a fájdalom mindig beforratlan seb marad a szív tájékán.
Nagyon köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel
Magdi
Ha pedig utazók vagyunk, akkor ...
VálaszTörlésakkor ha menni kell, hát menni kell. :)
Örök utazók vagyunk, egy örök körforgásban és meglehet, hogy minden dimenzióban ugyanazok maradnak a hozzánk tartozó szeretteink is.
VálaszTörlésValahogy így képzelem el a lélek vándorlását.
Szeretettel
Magdi