A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. január 19., szerda

Ketten...



Mi együtt járjuk az élet
kőszilánkos útját,
akkor is, ha felsebzi
kérgesedett lábunk,
akkor is, ha szél cibálja
kócokba gyűrt álmaink,
és fel nem száradt
könnyekben
ringatózik vágyunk.
Mi együtt indulunk
az ismeretlen felé,
együtt érkezünk vak,
és holtvágányra,
mert mi véres talppal
és keserű szívvel is,
úgy vigyázzuk léptünket,
hogy abban
ne váljon ketté a lélek
útiránya

Vers:Kun Magdolna


6 megjegyzés:

  1. Ez is nagyon szép! Mindig örömmel olvasom verseidet!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon köszönöm kedves szavaid.Igazán jól esik, hogy olvasol.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  3. Kedves Józsi!
    A lélek társtalanságát mindig magány árnyékolja.
    Ha tudjuk, hogy van, aki együtt lép velünk az ismeretlen felé is, élniakarásunk is megkétszereződik. Köszönöm hűséges látogatásod.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  4. Ez nagyon jó lett. Szomorúságában is gyönyörű, igazi lélekvers.

    VálaszTörlés
  5. Drága Erzsike!
    A lélek oly sokszor kóborol egyedül, csendes magányában, de olyan jó, ha az út végén megvárja valaki. Nagyon köszönöm szép szavaid!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.