Mi együtt járjuk az élet
kőszilánkos útját,
akkor is, ha felsebzi
kérgesedett lábunk,
akkor is, ha szél cibálja
kócokba gyűrt álmaink,
és fel nem száradt
könnyekben
ringatózik vágyunk.
Mi együtt indulunk
az ismeretlen felé,
együtt érkezünk vak,
és holtvágányra,
mert mi véres talppal
és keserű szívvel is,
úgy vigyázzuk léptünket,
hogy abban
ne váljon ketté a lélek
útiránya
kőszilánkos útját,
akkor is, ha felsebzi
kérgesedett lábunk,
akkor is, ha szél cibálja
kócokba gyűrt álmaink,
és fel nem száradt
könnyekben
ringatózik vágyunk.
Mi együtt indulunk
az ismeretlen felé,
együtt érkezünk vak,
és holtvágányra,
mert mi véres talppal
és keserű szívvel is,
úgy vigyázzuk léptünket,
hogy abban
ne váljon ketté a lélek
útiránya
Vers:Kun Magdolna
Ez is nagyon szép! Mindig örömmel olvasom verseidet!
VálaszTörlésKedves Magdi!.......Tudod!
VálaszTörlésNagyon köszönöm kedves szavaid.Igazán jól esik, hogy olvasol.
VálaszTörlésSzeretettel.Magdi
Kedves Józsi!
VálaszTörlésA lélek társtalanságát mindig magány árnyékolja.
Ha tudjuk, hogy van, aki együtt lép velünk az ismeretlen felé is, élniakarásunk is megkétszereződik. Köszönöm hűséges látogatásod.
Szeretettel.Magdi
Ez nagyon jó lett. Szomorúságában is gyönyörű, igazi lélekvers.
VálaszTörlésDrága Erzsike!
VálaszTörlésA lélek oly sokszor kóborol egyedül, csendes magányában, de olyan jó, ha az út végén megvárja valaki. Nagyon köszönöm szép szavaid!