Jóságos az Isten, talán megengedi nékünk,
hogy olykor-olykor odafentről az unokákra nézzünk,
és megfigyelvén őket segíthessünk rajtuk,
ha könnytől csillanna meg édes angyal-arcuk.
Hiszen a nagyszülők szívében örök a szeretet.
Azt elvenni már onnan senkinek nem lehet,
még akkor sem, ha sziporkázó csillagok közt lépnek,
és csak emlékből ismerik e nagy földkerekséget.
Csak a Jóisten tudja azt, mily sokat jelent nékik,
ha majd fentről is kísérhetik unokájuk léptit,
s ha majd vigyázóik lehetnek, ha ez a gonosz, torz világ,
felkavarja lábuk előtt az életút porát.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.