Egyszer volt élet

Néha bizony elmorzsolunk néhány kihullt könnyet,

mikor rájövünk, hogy időnk egyre kevesebb lesz.

Minden nappal kevesebb, s minden nappal rövidebb,

azon élethosszúságból mi reánk méretett.

 

Tudjuk mi már mindannyian, hogy az élet véges,

s hogy beteg szívünk  sebzetten is maradásra képes,

mert hát szívünk küzd leginkább azért a röpke életért,

amibe pár boldog év méltán belefért.

 

De bárhogyan is küzd, a szívünk nem tudunk mit tenni,

hiszen egy nap mindőnknek búcsút kell majd venni,

és akarva vagy akaratlan, de  itt kell hagyni azokat,

kik egyszer volt életünknek részei voltak.

 

Kun Magdolna