Egy szelíd galambpár

Mi már nem ígérünk szerelmet, nem ígérünk semmit,

csak azt adjuk egymásnak, ami időnkből kitelik,

legyen az pár gyöngéd szó, vagy egy csöndes kézfogás,

melyben benn van, mindaz, mit  szívünk érez át.

 

Mi már nem dacolunk egymással, és nem is haragszunk,

hiszen fiatalként  oly sok percet eltékozoltunk,

melyek nem nyerhetnek bocsánatot, sem könyörületet,

még akkor sem, ha életünk már befejezett lesz.

 

Mi már úgy élünk kettecskén, mint egy szelíd galambpár,

melyeknek fehér tollaira pár könnycsepp rászitál,

mikor érzik, hogy az egyiküknek arra az új útra kell lépni,

ahonnan már sosem lehet többé visszatérni.

 

Kun Magdolna