Harag nélkül szépen

Ők már megbékélten élnek, harag nélkül szépen,

mint halkan verő szívek egy csendes szeretésben,

melyek szó nélkül megértik mit is mond a másik,

hiszen hűségük tükrén minden átviláglik.

Ők már nem tervezik jövőjüket, sem a holnapot,

mert mindent megértek már mit az élet adhatott,

így hát nem kívánnak a Jóistentől semmi egyebet,

csak, hogy pár évig még társként  együtt legyenek.

Mert hűs tekintetükben már ott van az a félsz,

mely felforgatja életüknek lelki békéjét,

hiszen jól tudják, hogy e tolvaj idő eljárt felettük,

így lassan-lassan egyiküknek el kell menniük.

S akkor itt marad a másik, itt marad majd árván,

szívfájdítón lépdelve a magány bánatútján,

mert már senki nem lesz, olyan ki megértené azt,

milyen is, ha véglegesen egyedül maradsz.

Kun Magdolna