Mikor erőnk fogyni kezd

Mikor erőnk fogyni kezd, s úgy érezzük végünk,

nem a feladásnak útjára kell lépnünk,

mert az-az út reményt vesztett, könnyekkel teli,

melyben szomorúság, keserűség teljesedik ki.

Ilyenkor arra gondoljunk, mi gyávák nem vagyunk,

s ha földbe tipornak is állva maradunk,

hiszen a bősz erejű orkánszél is megtépi a fákat,

még sem adják magukat a  vihartombolásnak.

Látod ezt a virágot, Ő a kövek közt is megél,

mindez azért mert hitében ott  rejlik a remény,

és ott rejlik a meg nem adás, küzdelem és szellem,

mitől minden újabb nappal győzelemmel kel fel.

Hát legyél te is virág, ki nem adja meg magát,

ki túlél ezer vihart, sok égből jövő csapást,

mert oly hatalmas erővel bír az életösztön benne,

hogy minden ártó szándék eltörpül mellette.

Kun Magdolna