Búcsú nélkül

Úgy mentek el, hogy nem volt senki sem,

aki mérhetetlen fájdalmukon kicsit könnyítsen,

és elérhetővé tegyék azt a végtelen határt,

amit sem Ők, sem szeretteik nem léphettek át.

Szó nélkül mentek el, némán, hangtalan,

hiszen senki nem volt mellettük fájdalmaikban,

csak a félelem, szenvedés, s az a bizonytalanság,

mely választ keresett,  hogy mi lesz odaát.

Arra sem volt módjuk, hogy elbúcsúzzanak,

és a legutolsó perceikben vigaszt kapjanak

a barátoktól, rokonoktól, s mind-mind azoktól,

kiknek minden egyes napja az életükről szólt.

Mit éreztek Istenem, vajon mit érezhettek,

mikor magukba fojtották szenvedésüket,

és könnyezve nézték , hogyan hullnak a porba

hangtalanul, némán, egymásután sorba.

Kun Magdolna

Kép:Juan Luca