Ej, Istenem, de
sokszor arra gondolok,
mennyivel szebbek
voltak a régi tegnapok,
melyekben az emberség
még fellelhető volt,
s az-az érzés is mely
a szeretetről szólt.
Bár nem voltunk
gazdagok, mégis hittük azt,
hogy a kölcsönös
tisztelet sokkal fontosabb,
mint az a szívet,
lelket birtokló önző kapzsiság,
mely a nincstelennek csak
szívfájdalma ád.
Ki a régi múltban élt,
az már mind megtanulta,
mit jelent, ha
megszólal benn a vér hívószava,
s mit jelent, ha már csak
emlékeink azon emberek,
kik kivívták a világ
előtt becsületüket.
Kun Magdolna
Festmény:Zsólyominé Kiss Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.