Szunnyadó parazsak

Amikor ránézel egy megtört arcú, idős emberre,

miért csak a gyöngeségét látod meg benne,

miért nem azt látod, ami ott csillog szemében,

azt az éltető lángot mi még nem hunyt ki egészen.

Ha van még néhány szikra mely újfent lángot adhat,

hát engedj utat eme szunnyadt parazsaknak,

hogy ne vesszen az élet, sem az a csöppnyi kis remény,

mely könnyként buggyan ki lecsukott szemén.

Hidd el, akkor leszel ember, ha emberként viselkedsz,

ha kiváltságnak érzed, hogy  életeket menthetsz,

hisz ezt a nagyra becsült kiváltságot Isten adta néked,

hogy azt is szolgáld vele, ki már  a halál útján lépked.

Kun Magdolna