Ne a sírnál térdelj
bocsánatot kérve,
s ne a sírnál tekints
a magasságos égre,
mert ott már nincs
értelme azon szavaknak,
melyek szíved
mélyéből előbuggyannak.
Ne a sírnál hullasd a
fel-feltörő könnyet,
ami záporként áztatja
a homokszínű földet,
hisz ott már senki
sem érzi át azon keservet,
melyek lelked mélyében
sebként véreznek.
Otthon mondj el
mindent, otthon gondold meg,
hogy akit te
szeretsz, néked mit is jelenthet,
mert ha egy nap kettészakít
titeket az élet,
módod sem lesz arra,
hogy bocsánatot kérhess.
Az élet túlságosan
rövid, túl hamar elszalad,
ezért kell úgy szeretni,
hogy ne bánts másokat,
mert ha nem bántasz senkit,
nem kell kérned azt,
hogy sírjuk előtt
térdre rogyva megbocsássanak.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.