Ha tudnám, hogy hallod,
megkérdeném, anyám,
hull-e hó odaát a
télnek derekán,
és csillámlik-e
dérkristály azokon a fenyőágakon,
melyeken pár fagyott könnycsepp bujdokol.
Ha értenéd szavaim,
megkérdezném tőled,
vannak-e ott házikók,
s abban hogyan éldegéltek,
vigaszt nyújt- e
valaki, ha netán vissza vágy a lélek,
oda hol még várja a
melengető fészek.
Jó volna azt is tudni, hogy mily sorsod van néked,
hordasz e még szívedben kínt és betegséget,
és fájja- e szép
lelked, hogy ez a nagy-nagy távolság,
kétfelé tépte sorsunk
vonalát.
Kun Magdolna
Kép:Zsólyominé Kiss
Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.