Anyámra emlékezem

Még magam előtt látom fátyolos szemét,

melyre mély ráncokat rótt a sok-sok szenvedés,

és magam előtt látom azt a szép tekintetet,

ami jó és rossz utamon átall vezetett.

Még hallom szelíd hangját, mely lágyan duruzsolt,

mikor kapuját nyitván csendben átkarolt,

és örömkönnyét törölgetvén annyit mondott csak,

drága kicsi lányom, de jó, hogy itt vagy.

Még eszembe jut minden perc, minden egyes óra,

amely kettőnk életét széppé varázsolta,

és megtanított arra, hogy nekem anyám marad az,

kinek nagyságát elfeledni sohasem szabad.

Kun Magdolna