Sosem panaszkodtál, sosem
szitkozódtál,
alázattal tűrted mit
reád mért az élet,
mert tudtad,
hogy az érző, sebzett ember szív,
összetörve is mily
nagy dolgokra képes.
Szerényen éltél, mint
oly sokan még mások,
és hálás voltál
mindenért, mit a Jóisten adott,
hisz számodra nem
volt csak egy dolog a fontos,
hogy Isten védelmezze
kedves családod.
Büszke vagyok nagyon rád,
drága nagymamám,
büszke és boldog,
hogy még én lehetek az,
aki mesét mesél rólad,
s aki unokaként mondja,
nekem mindig a drága
nagymamám maradsz.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.