Egy szál rózsa anyádnak

Ne várj ünnepnapra, hisz ünnep minden nap,

amíg édesanyád tárulkozó karjai fogad,

s amíg féltő, áldott ölelése nyugtatgatja lelked,

mikor azon gyógyulatlan, vérző sebek lesznek.

Ne várj ünnepnapra, csak végy egy szál rózsát,

s lepd meg vele titokban drága jó anyád,

hogy érezze, és tudja, néki oly gyermeke van,

aki iránta nem lesz soha hálátlan.

Egy szál rózsa másnak talán semmit sem jelent,

de édesanyád ezt a rózsát kincsként veszi el,

és oly boldogan pillant reá, mint azon féltett ékre,

mit nem cserélne el egy világért cserébe.

Kun Magdolna