Mi voltunk azok

Hány télbe haltunk már, s lám mégis itt vagyunk,

mert bármi történt is nem hátrálhattunk,

hisz mindig volt valaki, akiért érdemes volt élni,

akkor is, ha száz veszéllyel kellett szembenézni.

Hányszor hittük mind, hogy mi vagyunk azok,

kiknek örömteli pillanat sohasem jutott,

és mégis bíztunk abban, hogy tán a következő nap,

a mi számunkra is boldogságot ad.

Hányszor halt meg szívünk, s hányszor éledt újra,

mikor fátylat hintettünk a fájdalom telt múltra,

és feledni próbáltuk azt a sok-sok megélt rosszat,

miről hittük, hogy a szívünk méltán belehalhat.

Mi voltunk azok is, kik sok könnyet elsírtak,

kiket csalódások értek, kiket zokogásra bírtak,

de mi voltunk azok is, kik mindenen túlléptek,

mert rájöttünk, hogy nincs több csak egyetlenegy élet.

Kun Magdolna