Sokszor eszembe jut a
jó szülői ház,
a kert ahol zöldültek
az öreg diófák,
melyeknek terméséből
egykor hajdanán,
kalácsot sütött az én drága jó anyám.
Eszembe jut ma is az
a dimbes-dombos táj,
ahová a szív még
vissza-visszajár,
visszajár, hogy ne
feledje sohasem azt el,
mily öröm, ha újfent
otthonára lel.
Hisz oly jó néha hazajárni,
s el-elrévedni,
azokon kik tanítottak
embernek lenni,
s akiknek kívánsága nem volt semmi más egyéb,
mint egy életre ránk
lehelni az otthon melegét.
Kun Magdolna
Kép:Szergej Peredireev
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.